A termés harmadát is elviheti

Az olajnövények termesztése az utóbbi években az ország egyes vidékein kritikus értékekhez érkezett, fokozatosan növekvő szerepük miatt nem mindig sikerül betartani a vetésforgóban a termesztésükkor szükséges szüneteket, ennek következtében fokozódik a veszélye az egyes állományok károsításának, különböző fertőzések, kártevők és gombás betegségek által.

A betegségek közül elsősorban a fehérrothadás, az alternáriás levélfoltosság és a szürkepenész befolyásolják kedvezőtlenól a napraforgó terméshozamát és minőségét. A szárazabb és melegebb légkörű termesztőkörzetekben a Diaporthe helianti, illetve a Phomosis helianthi gombás fertőzés károsítja jelentős mértékben az állományokat, s néhány esetben, ha kedvezőek a betegség fejlődésének feltételei, szinte katasztrofális mértékű károsítást is okozhat. Az említett betegségek elleni védekezést sokhelyütt alábecsülik, s ennek következményei főleg a betakarítás előtti időszakban nyilvánulnak meg, a megtámadott növények már letöredeztek, ledőltek, növekszik a magok kipergéséből keletkezett veszteség stb. A fertőzés terjedésének kedvező feltételei esetén a kár a terméshozamban elérheti a 30 százalékot, a magok olajtartalma pedig 6 százalékkal is csökkenhet, ami már kétségessé teszi a napraforgó termesztésének rentábilitását.

A pőstyéni növénytermesztési kutatóintézetben hároméves kísérletben vizsgálták a gombaölőszeres kezelések hatását a napraforgó hozamára és egészségi állapotára. A gombaölő szer hatását különböző készítményekkel együtt különböző változatokban kijuttatva elemezték a növényállományokban (gombaölő szer, N-levéltrágya és bór), ahol 14 különböző szerkombinációt alkalmaztak.

Az eredményeket jelentős mértékben befolyásolta a 2000-ben tapasztalt rendkívüli szárazság, amely ugyan alacsonyabb szintű fertőzöttséget hozott, s szinte szükségtelenné tette a gombaölőszeres kezelést, ugyanakkor az alacsony terméshozamok már az egyszeri kezelés gazdaságosságát is megkérdőjelezték. Noha a kezelések terméshozamokra gyakrolt hatása közötti eltérések minimálisak voltak, a legjobb eredmények ott születtek, ahol a keverékekben gombaölő szert használtak. A nitrogén-levéltrágya és a bór alkalmazása ebből a szempontból nem mutatott ki érzékelhető hatást. Az állományok egészségi állapotának alakulásában kedvezőbbnek mutatkozott a korábbi vetés. A gombaölőszeres kezelések közül a 14 leveles állapotban elvégzett kezelés hatékonyabbnak mutatkozott, mint a virágzás előtti. A legegészségesebb növények a kétszer kezelt állományokban voltak.

Csehországi tapasztalatok alapján a napraforgóban 6-8 leveles állapotban elvégzett gombaölőszeres kezelés jelentős mértékben (17-26 %) növelte a hozamokat. A virágzás során elvégzett kezelés 21-32 %-os hozanövekedést eredményezett, amely ugyan magasabb az előzőnél, ugyanakkor figyelembe kell venni, hogy ebben az időszakban a permetlé kijuttatása a növények fejlettsége miatt már több problémát okoz. A bórral való trágyázás jelentősége a napraforgó termesztésében közismert, mivel ez az elem kedvezően befolyásolja a növény állapotát és a magok olajtartalmát. Az említett kísérletben a bórral való trágyázás nem mutatott ki hozamnövelő hatást, mivel a talajban megfelelő volt ennek az elemnek a szintje, ennek ellenére a pótlása az egyes növényállományokban ajánlott, természetesen pontos talajvizsgálati értékekre alapozott adatok számbavétele alapján. A vizsgálat eredményei azt mutatják, hogy a napraforgó egészségi állapotának megőrzése érdekében a vegetáció alatt legalább egyszeri gombaölőszeres kezelésre szükség van, amit szükség szerint nitrogéntartalmú műtrágyákkal és bórral kiegészítve többször is megismételhetünk. (np nyomán sz)