A tavaszi búzák integrált termesztése

A tavaszi búza termesztése specifikus, hiszen a később vetett növényállományok egyes fejlődési ciklusai lerövidülnek, így lényegesen kevesebb idő áll rendelkezésre a vegetatív és generatív részek kialakulására, végeredményben a termésképződésre. A tavaszi vetések eredményességét termesztéstechnológiai szempontból a gyorsaság határozza meg. Fontos, hogy a vetés a lehető legkorábban történjen meg, s ehhez kell alárendelni minden technológiai elemet, folyamatot.

A vetésforgó, vetésváltás szerepe

Intenzív gabonatermesztésnél, különösen a búzánál számolni kell az elővetemény hatásával. Az elővetemény faja ugyanis nagymértékben meghatározza a hozamot, valamint annak minőségét. A vetésváltás fontos a talajtermékenység fenntartásában is. A jó kultúrállapotban lévő talajokon a növények ellenálló képessége is jobb, mint a terméketlenebbeken. A búza nem bírja a monokultúrát, termesztése legfeljebb csak 2 egymást követő évben történhet ugyanazon a táblán. A monokultúra több tekintetben is hátrányos, mivel a különböző károsítók (gombák, kártevő állatok, gyomok) jobban elszaporodnak. Addig, amíg az őszi búza a koraibb betakaríthatósága miatt az adott területen a kettős termesztés feltételeit öntözött körülmények között biztosítja, a tavaszi búza ezen előnyökkel a későbbi (kb. 2–3 hét) betakaríthatósága miatt nem rendelkezik. A búza a klasszikus vetésváltás rendje szerint kiváló előveteménye a kapásoknak, s a kapások után jó eredménnyel termeszthető. Külön figyelmet kellene fordítani a repce szerepére a vetésváltásban, hiszen e növényfaj a repce kiváló előveteménye, de utána is nagyon jó feltételek teremthetők mind az őszi-, mind a tavaszi búza számára.

Talajművelés

A tavaszi búza talaj-előkészítését az elővetemény betakarítása után azonnal célszerű megkezdeni. A tavaszi munkák megkezdésének idejét nem a naptári nap, hanem a talaj állapota határozza meg. A kora tavaszi talaj-előkészítés a terület szükség szerinti simítózásából, majd a vetés előtti kombinátorozásból, esetleg ásóborona használatából áll. Nagyon lényeges, hogy a talaj felszínének „pirulását“ várjuk meg, s annak bekövetkezte után akár 1–2 nap alatt is elvégezhető a talajfelszín elmunkálása, illetve a vetőágy előkészítése. A tavaszi munkáknak sekélyeknek kell lenni, így a kombinátorozás mélysége se haladja meg a 4–5 cm-t. A talaj-előkészítést azonnal kövesse a vetés. A jó talajszerkezet elősegíti az egyenletes csírázást, a jó kelést, lehetővé teszi a gyökerek mélybe való lehatolását, megőrzi a talajnedvességet, lehetővé teszi a táplálóanyagok növények általi felvéte-lét, élénk talajéletet biztosít.

Tápanyagellátás

A termesztéstechnológia alapvető eleme a megfelelő tápanyagellátás. E téren az elmúlt időszakban (az 1990 évek eleje óta) nagyon komoly hiányosságok tapasztalhatók. Anyagiak híján a gazdálkodók nagy része a növényekkel a talajból kivont tápelemeket sem pótolta rendszeresen, így mára a talajok nagy része a könnyen felvehető tápanyagtőkéjét elveszítette. Ennek következtében - főleg száraz időjárás esetén - csökkennek a hozamok, romlik a minőség. A statisztikai adatokból ismert 50-70 kg/ha-os vegyes műtrágyaadag közel 80%-a nitrogén, ami az egyoldalú tápanyagellátás miatt diszharmóniát idéz elő. Emiatt romlik a minőség, s a gazdák érthetetlenül állnak az értékesítéskori „leminősítések” előtt. Egységes szempontokat a tápanyagellátásra vonatkozóan nem lehet megadni, már csak azért sem, mert az egyes termesztési körzeten belül is eltérő talajtípusok fordulnak elő, de a táblák geográfiai adottságai is más és más talajadottságokat eredményeznek. A kijuttatandó tápanyag mennyiségének összefüggésben kell lenni a talaj tápanyagszolgáltató képességével. Az Antal et al. (1979) által közzétett fajlagos tápanyagigény alapján 1 t szem és a hozzá tartozó szalma megterméséhez 27 kg N, 11 kg P2O5 és 18 kg K2O szükséges. 4 t/ha-os termésszinttel számolva ez a talaj típusától és a tápanyag-ellátottságától függetlenül 108 kg N, 44 kg P2O5 és 72 kg K2O hatóanyagigényt jelent. Az adatok összesítve a vegyes hatóanyagigény 224 kg/ha, – s a 4 tonnás termésszint egyáltalán nem magas.

A tápanyag-visszapótlás optimális idejére vonatkozóan az a helyes, ha a foszfor és kálium műtrágyát teljes egészében a tarlómunkák előtt juttatjuk ki, a N mennyiségét pedig a tarlómaradványok függvényében, valamint az elővetemény által hátrahagyott N mennyisége alapján határozzuk meg. Kevés tarlómaradvány esetén akár a teljes nitrogén-kiszórást is elhagyhatjuk ősszel, de a tavaszi növényvédelmi munkák alkalmával a ki nem szórt nitrogént pótolni kell. A talaj-előkészítés előtti 40–60 kg/ha-os N-adag elősegíti a gyors és egyenletes kelést, biztosítja a kezdeti fejlődéshez szükséges nagyobb nitrogénigényt. (w-agronaplo)