A szilva leggyakoribb betegségei és állati kártevői

A szilva gyakori betegsége a polisztigmás levélfoltosság, amely kora tavasszal a fiatal leveleken sárga foltokat okoz. Ezek fokozatosan nagyobbodnak, akár 1–3 cm átmérőt is elérve. A foltok idővel élénk narancsvörösre váltanak, a levélszövet vastagodik, a foltok felülete fényes, a levél fonáki része kidudorodik. A polisztigmás levélfoltosság jellegzetes szilvabetegség. Ha a levelek nagy részét beborítja, levélhullás következhet be, de foltok a fennmaradt leveleken is csökkentik a zöld felületet. A fertőzés már a virágzás környékén megtörténik, de megtévesztő, hogy a tünetek csak később, másfél hónap múlva jelentkeznek, ezért a védekezést ellene már a fehérbimbós állapotban el kell kezdeni. Amikor a piros foltok feltűnnek, a védekezés e gomba ellen már felesleges. Erős fertőzés esetén a nyár derekán szinte levél nélkül maradhatnak a fák.

Tafrinás tünetek

A szilva tafrinás betegsége is ismert, nálunk a kórokozó két tünettel jelentkezik. A fejlődő gyümölcsök eltorzulnak, megnagyobbodnak és begörbülnek, színük sárgászöld marad. Ezek a gyümölcsök később összetöppednek és sokáig a fán maradnak. A betegség másik tünete az ún. boszorkánysöprű. A beteg fák levelei aprók maradnak, befelé csavarodnak. Az ágak szabálytalanul és nagyon sűrűn nőnek, innen a tünet elnevezése, a fák szinte elsöprűsödnek. A védekezés egyik eleme a fán maradt bábszilvák eltávolítása és a kora tavaszi rezes lemosó permetezés elvégzése. Szerves készítményekkel (Merpan, Dithane, Euperen stb.) a virágzás után sziromhulláskor védekezhetünk a legkorábban.

Állati kártevők

A szilva leggyakoribb állati kártevői közé tartoznak a pajzstetvek, levéltetvek és az atkák. Károsításuk megegyezik a többi gyümölcsfajoknál okozottakkal. A szilvánál mindhárom kártevőcsoport előfordul, de leglényegesebb a levéltetvek elleni védekezés, a vírusok terjesztése végett is. A tetvek ellen elengedhetetlenek az első korai permetezések, mert ha már a levelek összeráncosodnak a tetvek szívogatásától, a kontakt szerek már nem hatékonyak, mert nem tudjuk őket az összegömbölyödött levelekbe bepermetezni. Ebben az esetben csak felszívódó és mélyreható készítményekkel (Calypso, BI-58 Nové, Diazol stb.) érhetünk el kellő eredményt.

Gyümölcsdarazsak közül a szilvánál a poloskaszagú szilvadarázsnak van különösen nagy jelentősége. Ennek lárvái a gyümölcskezdemény felső részén rágják be magukat. Kiodvasítják azt és a gyümölcs belsejét fekete ürülékkel töltik ki. A gyümölcsdarazsak igen korán tömeges gyümölcshullást okoznak. A szilvatermésen általában még egy nyílás található, ahol a lárva elhagyta a gyümölcsöt. Ha a károsított termést szétnyomjuk, a lárva és a szilva poloskaszagú. A kártevő ellen közvetlenül a virágzás előtt és a sziromhullás után védekezhetünk.

A szilvamoly kártétele után a gyümölcs gyakran féloldalasan fejlődik, a berágás felől megmézgásodik, ürülékkel szennyeződik. A nyári nemzedék kártételekor a szilva kék foltos és kényszerérett lesz. A mag körül rágó lárva, teljesen tönkreteszi a gyümölcsöt. Száraz meleg időben kártételük még fokozódik. Rajzása május elejétől kezdődik és egészen októberig tart, így a védekezésnek folyamatosnak kell lennie ellene.

A szerző a Központi Mezőgazdasági Ellenőrzési és Növényvédelmi Intézet (ÚKSUP-OOR) komáromi munkatársa