A gazdasági állatok egész évi folyamatos ellátásához az egyik legkedveltebb, legfontosabb és nem utolsósorban legolcsóbb termesztett takarmánynövény a silókukorica. Alacsony fehérje- és magas emészthető szénhidrát-tartalmának köszönhetően igen jól és viszonylag hosszú ideig tartósítható silózással.
A silókukorica erjesztési folyamata
1. Önmelegedési szakasz
Általában néhány óráig vagy 2–4 napig tartó folyamat, hiszen a feldarabolt és berakott növényi maradványok légzése még folyik. Ez idő alatt főként a cukrok lebomlása jelentős, amely hő, víz és szén-dioxid felszabadulással jár. Kedvező esetben (jó tömörítés mellett) a CO2 kitölti a silóteret és kiszorítja onnan a levegőt. Ezzel a növényi sejtek légzése és az abból eredő légzési veszteség megszűnik. Rossz tömörítés vagy hiányos lezárás esetén azonban – oxigén jelenlétében – a szöveti légzés tovább folytatódik és tekintélyes hőmennyiség szabadul fel, amely jelentős tápanyagveszteséghez vezet. Ekkor a tejsavas erjesztők helyett a vajsavképző mikroorganizmusok szaporodnak fel, vajsavas erjesztést indítva. Az ilyen takarmányoknak egyrészt igen kellemetlen az illatuk, másrészt az állatok sem fogyasztják szívesen.
2. Ecetsavképződés szakasza
A hőmérséklet folyamatos csökkenése és a mikroorganizmusok elszaporodása jellemzi elsősorban a folyamatot. Ennek következtében – a levegőtlen körülmények között – termelődő ecetsav számottevően lecsökkenti a pH-t, korlátozva ezzel a baktériumok (Coli-aerogenes csoport) élettevékenységét. A szilázs minőségétől függően ez a szakasz néhány órától 1–3 napig is eltarthat. Szelektív mikrobagátló adalékokkal, pl. nitritekkel a Coli-aerogenes csoport mikrobáinak működését anélkül akadályozhatjuk, hogy a tejsavbaktériumok tevékenységét gátolnánk. Ám a nitrit-tartalmú tartósítószerek csak akkor hatásosak, ha olyan komponenseket is tartalmaznak, amelyek elősegítik a pH gyors csökkenését, és megakadályozzák, hogy az epifita flóra elbontsa azokat.
3. Tejsavképződés szakasza
A tejsavtermelő Streptococcusok elszaporodásának időszaka ez, melynek következtében igen jelentősen megnő a siló tejsavtartalma. A folyamat egyik előfeltétele a kedvező szénhidrát-koncentráció. Jelenlétében a mikroorganizmusok a fűben található fruktozánokat használják fel a tejsav képzéséhez. Elegendő szénhidrát hiányában a tejsavas baktériumok energiaforrásként a fehérjéket is felhasználják. Ez a tevékenységük a tartósítás szempontjából káros, mert nemcsak fehérjeveszteséget, hanem ammónia-termelést is előidéz. A képződött NH3 akadályozza a pH gyors csökkenését, s így elősegíti a vajsavas baktériumok tevékenységét.
4. Az erjedés csillapodásának szakasza
Itt már lényegében megszűnik a tejsavas erjesztő baktériumok tevékenysége és a pH állandó értéken (optimális pH 4,2) marad. Ezt a pH értéket kritikus pH-nak, az ilyen szilázst pedig stabil szilázsnak nevezzük. Amikor valamilyen okból kifolyólag nem sikerül a kritikus pH-t elérni, úgy nagy veszteséget produkáló másodlagos erjedési folyamatok indulnak be.
5. Utóerjedés (vajsavas erjedés) szakasza
Ez a folyamat csak rosszul kezelt szilázsokban következik be. A vajsavtermelés megindulása a silózás befejezése után 17–21 nappal lehetséges. Létrejöttéhez szükséges feltételek:
alacsony szénhidráttartalom,
magas fehérjetartalom,
magas pH (pH 5<).
Mivel az utóerjedést elsősorban az élesztők és a penészek okozzák, a kifejezett fungicid hatással rendelkező propionsav jó eredménynyel használható fel az utóerjedés megelőzésére. Az ammónia és a karbamid ugyancsak egyértelműen csökkenti a fentebb említett gombák életfolyamatainak intenzitását. (agr)
Támogassa az ujszo.com-ot
A támogatásoknak köszönhetöen számos projektet tudtunk indítani az utóbbi években, cikkeink pedig továbbra is ingyenesen olvashatóak. Támogass minket, hogy továbbra is függetlenek maradhassunk!
Kérjük a kommentelőket, hogy tartózkodjanak az olyan kommentek megírásától, melyek mások személyiségi jogait sérthetik.