A saláta hervadásos betegségei

A tünetekre jellemző, hogy a salátafej külső leveleinek szélén 2-3 mm széles vörösesbarna, száraz jellegű elhalás észlehető, amely a levegő páratartalmának hirtelen csökkenése következtében jelenik meg. Ha fűtéssel a levegő hőmérsékletét növeljük, a talajnedvesség pedig csekély, akkor számítani lehet a betegség megjelenésére. Ezzel magyarázható, hogy a betegség először a hajtatóberendezések fűtőcsöveiknél, valamint a szellőzők és ajtók közelében jelentkezik. A jelenséget tehát a levegő páratartalmának növelésével előzhetjük meg.

A saláta üvegesedése szintén az őszi hajtatás során jelentkezik. A tünetekre jellemző, hogy a levélen, erek által határolt részeken szögletes, vizenyős foltok jelentkeznek. Előidézője a vízkórság, azaz ödéma. Ilyenkor a vízfelvétel nagyobb, mint a vízleadás. A növények túlöntözésekor, ha alacsony a hőmérséklet és magas a relatív páratartalom, egyes fajták esetében számítani lehet a betegség fellépésre. A betegség megjelenésekor a léghőmérsékletet emelni és szellőztetni kell, a túlöntözést mellőzzük.

A fejes saláta késő őszi és kora tavaszi intenzív hajtatásában egy új fonnyadással fellépő saláta-gyökérrothadásra figyeltek fel a növényvédelmi szakértők. Vizsgálataik kiderítettek, hogy a betegséget a Pythuim tracheiphilium gombafaj okozza. Egyes területeken a fertőzés a salátaállomány 15-20 százalékát is károsítja. Ez a betegség a szabadföldön termesztett salátán is előfordul, főleg olyan területeken, ahol előzőleg is zöldségtermesztés folyt. A saláta-gyökérrothadás mindenekelőtt ősszel, de tavasszal is veszélyezteti a salátát, amikor a növények fejlődése az alacsony hőmérséklet hatására lelassul.

A Pythyium által előidézett hervadás és gyökérrothadás tünetei viszonylag könnyen felismerhetők, és megkülönböztethetők a többi hervadásos betegség, a botrytis, rhizoctonia és sclerotinia okozta károsodástól. Első tünetei a kiültetés után 2–3 héttel jelentkeznek. A beteg növény fejlődése leáll, „ülve marad”, hervad, majd lassan elhal. Ha a főgyökeret hosszirányba elvágjuk, középen barna elszíneződést láthatunk. Legjobban azonban csak mikroszkóp alatt különböztethető meg, ezért a betegség azonosításakor ajánlatos a szakember segítségét kérni. A kórokozó gomba reprodukcióképessége rendkívül nagy, ezért rövid idő alatt újabb és újabb gombagenerációi jönnek létre. E betegség elleni védekezésben nálunk még nincs kialakult gyakorlat. Kiültetés után a saláta gombabetegségei ellen használatos gombaölő szerek a Pythium ellen nem hatásosak. A jelenleg ismert egyetlen védekezési mód a preventív védekezés, tehát palánták gombaölő szerrel való a megelőző beöntözése a következő készítmények valamelyikével: Merpan 80 WDG (0,2%), Merpan 50 WP (0,3–0,4%), Fundazol 50 WP (0,1%), Folpan 5°WP (0,3%), Teldor 500 SC (0,1%). A betegség megjelenésének veszélye jelentősen csökkenthető, ha a salátapalánták jól levegőztetett helyen fejlődnek.

Gyakran előfordul a salátán a szklerotiniás betegség is. A rothadó gyökérnyakon fehér, vattaszerű mycélium, abban pedig fekete szkleróciumok találhatók. Az így megtámadott salátafej lankad, hervad, majd elpusztul. A szklerotiniás rothadás ellen a legnehezebben védekezni, mivel igen sok hajtatott kultúrát kedvel, s ezért a gomba áttelelő képletei fel tudnak szaporodni a talajban.

Szintén gyakori a salátán a botritiszes betegség. A rothadó gyökérnyakon szürke konidiumtartó gyep és apró szkleróciumok képződnek. A salátafej ugyancsak hervad, majd elpusztul. Ez a betegség a fehérpenésztől csak a gyökérnyakon látható tünetek alapján különböztethető meg, a végső tünetek alapján nem. Mindkét betegség mértéke lényegesen csökkenthető, ha tűzdeléskor és kiültetéskor a salátát nem ültetjük mélyre. A vegyi védekezés a gyökérnyaki részre irányuljon. A palánták tűzdelése, valamint kiültetése után közvetlenül, majd 7 nap múlva kell védekezni. Erre a vinclozolin hatóanyagú Rovral Flo (0,2%) ajánlható.

A saláta nagyon érzékeny a talajhibákra és a termesztéstechnológiára, így például a talaj magas sótartalmára, a káros permetmaradványokra, trágya- és műtrágya túladagolásra. Ezekre a hibákra azonban nem hervadással, fonnyadással reagál, hanem a növekedés csökkenéssel, a levéltorzulással vagy elhalással.

A szerző a Központi Mezőgazdasági Ellenőrzési és Növényvédelmi Intézet (ÚKSUP-OOR) komáromi részlegének a munkatársa