A palánták gyakori károsítói

Magvetéseink leggyakoribb kártevőjének a lótücsök – népiesen lóbogárnak és vakondtücsöknek is nevezik – számít, amely főleg a nyirkosabb, könnyű, humuszban gazdag talajokat kedveli. Igaz, többnyire állati táplálékot fogyaszt, s ezért hasznos, mégis óriási veszélyt jelent a csírázó növényekre és a palántákra.

Kitúrja, megrágja a palántákat

A lótücsök nagytestű, 3-6 cm hoszszú, felül barnás, alul sárgás színű, bársonyos testű bogár. Az elülső lábai kiszélesedett erős ásólábakká alakultak. A bogár párzási időszakban röpül, ilyenkor ciripelő hangot ad. A fiatal lárvák hangya nagyságúak, piskosfehér színűek, később szürkék. A kelés után egy ideig együtt maradnak, eleinte korhadt anyagokkal táplálkoznak. A lótücsöknek kétéves fejlődési ideje van. Fészket előszeretettel alakítja ki az istállótrágyában vagy a szerves anyagokban gazdag talajban. A nőstény sárgás színű petéit 100–200 darabos csomókban, dió nagyságú, belülről kitapasztott üregbe rakja. A petékből 1-3 hét múlva kelnek ki a lárvák. A telet a földben, akár 1 méter mélyre lefúrva magát vészeli át, a talajfűtés kedvez az elszaporodásának.

A kártevő jelenlétére a talaj felszínére kiemelkedő futó járatok figyelmeztetnek. A palántákat elsősorban nem a rágásával, hanem a földfelszínhez közeli járatok készítésével károsítja. Kitúrja a fiatal növényeket, esetleg megrágja gyökereit. Ha palántaágyakban a kártevő járatait, vagy jelenlétére utaló kitúrt növényeket találunk, akkor az esti órákban szórjunk ki négyzetméterenként 20–30 gramm Arvalin készítményt. Mivel e vegyszert nálunk még nem engedélyezték – most folyik bevizsgálása –, így jelenleg csak Magyarországról szerezhető be.

Elterjedtebb és olcsóbb védekezési módszer a rovarölő készítménybe, például Metanionba (0,3%) áztatott dara, amelyet kihelyezünk a fertőzött területre. Az így kezelt területektől azonban tartsuk távol a háziállatokat! Különösen a kiskertek tulajdonosainak ajánljuk az alábbi olcsó és hatékony védekezési módszert: a kártevő járatai mentén sima falú edényeket, például konzervdobozokat helyezzünk el, amelyekből az állatok nem tudnak kimászni, így könnyen összegyűjthetők. A lótücsökkel fertőzött istállótrágyát egyébként úgy tisztíthatjuk meg a kártevőtől, hogy azt szétterítjük és a baromfikkal megjáratjuk. Fogyasztják e kártevőt a macskák is. Csökkenthetjük a kártevők számát úgy is, ha a lárvák kelésekor megkeressük fészküket és elpusztítjuk őket.

A csiga kedveli a nedves környezetet

A meztelen csigák a palántaneveldék és hajtatóházak nedves környezetében tömegesen elszaporodhatnak. Nappalra búvóhelyet keresnek maguknak, csak éjjel vagy borús napokon jönnek elő. Jelenlétükre, kártételükön túl, a gyöngyházfényű nyálkacsík hívja még fel a figyelmet.

A meztelen csigák megrágják – fogazott nyelvükkel szinte reszelik – a növények leveleit, csökkentve azok asszimilációs felületét. Ellenük korszerű és hatásos növényvédő szerekkel, valamint megfigyeléseken alapuló eljárásokkal lehet védekezni. A csalogatóanyagokat tartalmazó csigaölő granulátumot apró kupacokban vagy sávosan kell kihelyezni a kártevő által sújtott területre. Fóliasátrakban a falak mentén szórjuk ki a granulátumot, mert a csigák általában ide gyűlnek össze. Legjobb eredményt speciális csigaölő készítményekkel érhetünk el. Nálunk erre a célra használható a Mesurol Alimax (1 gramm/négyzetméter) vagy a Mesurol Schneckenkorn, amelyből 0,5 gramm szükséges egy négyzetméterre. Pontosan tartsuk be a vegyszer csomagolásán feltüntetett használati utasítást!

Az eredményes védekezés fontos alapszabálya a csigák elszaporodása feltételeinek a csökkentése, így a terület gyommentes tartása, a növénymaradványok és búvóhelyek eltávolítása. Ezenkívül különböző vízelvonó anyagokat – műtrágyát, égetett meszet, fahamut stb. – is szórhatunk a talajra, melyek bőséges nyálkaválasztásra késztetik a csigákat. A kártevők a nedvességvesztés miatt elpusztulnak.

Csoportosan támadó legyek

A bársonylegyek lárvái főleg ott károsítanak, ahol a növények közelében trágyakupac található. A kártevők már a földben megrágják a csirázó magvakat, elrágják gyökereiket, a parányi növények fonnyadását, száradását, pusztulását idézve ezzel elő. Csoportosan károsítanak, így jelenlétük hamar feltűnik. A bársonylégy nősténye előszeretettel keresi fel tojásrakás céljából a szervesanyagban gazdag helyeket is. A fertőzésmentes trágya vagy komposztált föld felhasználása ezért már egymagában is a kártétel megelőzését eredményezi. Ha a palántanevelő helyek készítésekor ezt az alapszabályt nem vettük figyelembe, akkor március végén, április elején kell a lárvák ellen talajfertőtlenítéssel – Basudin G vagy Diazinon 10 G (5 gramm/m2) kiszórásával és talajba munkálásával – védekeznünk. Kis területen eredményes lehet a föld felszínéhez közel élő lárvák összegyűjtése is.

A vakondok ellen sokféle szag- és hangriasztáson alapuló módszert kísérleteztek ki. (Hatásos az elektromos hangriasztó készülék, amely 18 méteres körzetben alkalmazható.) A hajtatóházakban pusztító hangyák ellen hatásosan alkalmazható a Borax és kristálycukor (1:1-hez arányban) keveréke is.

A szerző a Központi Mezőgazdasági Ellenőrzési és Növényvédelmi Intézet (ÚKSUP-OOR) komáromi részlegének a munkatársa