A minőségi pirospaprika titka

Nagyon fontos, hogy kizárólag a teljesen bepirosodott, ép, egészséges terméseket szedjük le. A félérett, kormos, napégett és beteg termések szedésétől tartozódjunk. A kézi szedés a fűszerpaprika termesztés legmunkaigényesebb fá-zisa. Az érett termések mennyiségétől függően a fűszerpaprikát 2-3 alkalommal lehet szedni. A szedések száma a determinált és féldeterminált fajtáknál a koncentrált érés következtében egy, illetve kettő, a folytonos növekedésű fajtáknál kettő vagy három.

Mikor szedhető a fűszerpaprika?

A szedés időpontját a pirosra érett termések aránya, valamint a termésfeldolgozás és tárolás módja, időtartama határozza meg. Az első szedést átlagos évjárat esetén ültetett állományban szeptember elején-közepén, helyrevetett termesztési módnál szeptember végén, október elején kezdhetjük meg, amikor a termések 60-70%-a már beérett. A szedést és szállítást úgy tervezzük, hogy a termés ne sérüljön, mert a sérült termés, könnyen penészedik „szotyósodik”.

A csüngő termésállású fajták szedése könnyebb, a felálló termésállású fajták szedése nehezebb a termések erősebb ízesülése miatt. A szedési teljesítményt jelentősen befolyásolja a fajtán kívül az érett termések aránya, valamint az a körülmény, hogy milyen szedőedényt használunk, illetve milyen göngyölegben történik a leszedett termés gyűjtése.

Nélkülözhetetlen az utóérlelés

A pirosra érett termésben a szedés után csak részben alakulnak ki azok a minőségi értékmérő tulajdonságok, melyeket a fajták genetikailag hordoznak. A termesztő feladata, hogy a jó minőséget meghatározó beltartalmi tulajdonságokat különböző módszerekkel minél nagyobb mértékben felszínre hozza. Ezek közül legfontosabb az olyan tárolási mód megválasztása, mely során a fűszerpaprika termések utóérlelési folyamata biztosítható. A leszedett nyers fűszerpaprika feldolgozásig történő tárolása, utóérlelése, gondos szervező munkát és hozzáértést kíván. A tárolás időszaka alatt ügyelni kell arra, hogy a fűszerpaprikát különböző kórokozók, betegségek ne károsítsák. Jó tárolási módszer megválasztásával érhetjük el, hogy megfelelő minőségű, mikrobiológiailag kevésbé terhelt nyersanyag kerüljön feldolgozásra.

Alkalmazhatók különböző tárolási és utóérlelési módszerek. Szakszerű, fedett szín alatti szellős helyen történő tárolással egyidőben 3-6 hét alatt, a pirosra érett, egészséges fűszerpaprika termésekben kedvező utóérlelési folyamat játszódik le, fizikai és kémiai változás, mely során a fűszerpaprika minősége jelentős mértékben megnő. A termésekben a természetes szikkadás (vízvesztés) mellett a cukortartalom csökken, a festéktartalom tárolási módtól függően (füzéres, zsákhálós, ládás) 30-50 %-kal nő, a piros festékek arányának egyidejű növekedésével. Utóérlelt termésekből készült őrlemény minősége (festéktartalma) magasabb, színezéktartalma stabilabb, mint a nyerstermés azonnali szárítása után készült őrlemény esetében. Ezért az utóérlelés a feldolgozás elmaradhatatlan fázisa kell, hogy legyen.

Jó őrlemény alapanyaga

Az utóérlelés minőséget kedvezően befolyásoló változata lehet a tövön történő utóérlelés. Ez esetben a szedést – különösen palántázott állományban – a termések jól beérett, szinte szikkadt állapotában végezzük, melyekben már a minőségjavító folyamatok lejátszódtak. Magas szárazanyag-, és festéktartalmú egészséges termések betakarításával az egyes utóérlelési módszernél gyakori romlási veszteség ebben az esetben elkerülhető, a mikrobiológiai terheltség csökkenthető. A tövön utóérett termésekből jó őrlemény alapanyag állítható elő. (kapitány, gy)

A fűszerpaprika térhódítása

A fűszerpaprikát az 1500-as évek óta ismerik a Kárpát-medencében. Egyik régi neve, „törökbors” arra utal, hogy a törökök útján került hozzánk. Először főúri kertekben termelték dísznövényként, majd termesztése lassan terjedt el, és házi fűszerezés céljára használták. Az 1900-as évek elejétől igen fontos gazdasági növény. Közel háromszáz éve házi fűszer, mintegy száz éve fontos exportcikk. A fűszerpaprika konyhai és élelmiszeripari felhasználásán túl jelentős szerepet tölt be a gyógyászatban, és a kozmetikai iparban, gazdag vitaminforrás.