A lombfertőtlenítés fontossága

Az új eljárások bevezetése, meghonosítása mindig nehézségekkel jár. Az őszi lombfertőtlenítést is még mindig kevesen tekintik a következő évi termést meghatározó fontos növényvédelmi kezelésnek.

Az almatermésűek szüretének befejezése után sok termelő – gazdaságosságra vagy a permetezés alacsony eredményességére hivatkozva – nem végzi el kellő számban és megfelelő minőségben ezt a nagyon fontos növényvédelmi kezelést. Pedig az idei csapadékos ősz folyamán a kórokozók – a szokásosnál több védekezés ellenére – igen erős fertőzést alakítottak ki, ami kihatással lesz a következő évre. A vegetáció alatti kezdeti fertőzési kártételek kialakulását a legtöbb helyen sikerült ugyan megakadályozni, illetve alacsony szintre szorítani, azonban a tenyészidő alatt ismét megjelentek az almafa-varasodás tünetei. Sok helyen a talajban levő kórokozók áttelelését is elősegítő levélfertőzések is felerősödtek a szüret elejére. Ilyenkor azonban már nem lehetett – az élelmezés-egészségügyi várakozási idő miatt – folytatni a vegyszeres védekezést. Ez a nagy mennyiségű fertőző tömeg a téli időszakban, illetve tavasszal a fertőzőképes aszkospórák millióit érlelheti be, kedvező időjárás esetén megalapozva egy erős jövő évi fertőzést.

A komáromi régióban megfigyeltük, hogy a házikertben és a kertszövetséghez tartozó kertekben erős levélfertőzöttség alakult ki augusztusra, szeptemberre, amely szinte teljes lombhullást eredményezett. Hasonló helyzet alakult ki a meggy és cseresznye blumeriális levélfoltossága következtében a csonthéjasoknál is. Több helyen már az augusztus végére erőteljesen felkopaszodó fák jelezték a vegyszeres kezelések elmulasztását. Az is igaz, hogy az egyes fajták eltérő érzékenységűek. Meggyből főleg a Pándy típusok és a Cigánymeggy fajták, cseresznyéből a Van és a Biraggeu Burlat fajták az érzékenyebbek. Az őszibarackfákon a kora tavaszi tafrinás levélfodrosodás, majd a levéllikasztó gomba kártétele okozott korai lombhullást. A júliusban érő fajták esetében a tünetek még erősebbek voltak. Ez azért következett be, mert ezeket a fákat szüret után már nem permetezték. Ez is bizonyíték az őszi lombfertőtlenítés fontosságára, bár az is igaz, hogy ez az eljárása a már bekövetkezett kártételen nem sokat változtat.

A korai lombhullás káros biológiai következménye, hogy a vesszők nem érnek be, a rügydiferenciálódás elmarad, minek következtében a következő évben kisebb termés várható. Ha kihagyjuk az őszi lombfertőtlenítést, még nagyobb fertőzésveszélynek tesszük ki a gyümölcsfáinkat. A lombfertőtlenítésre több lehetőség kínálkozik. A lombhullás kezdetén kijuttatott benomyl hatóanyagú Fundazol 50 WP-vel (0,1%-os töménységben) jó biológiai hatást érünk el, ugyanis az áttelelő gombafonalak tavaszra nem tudnak beérni. Kedvező eredményt adnak a réztartalmú permetszerek is (például Champion, Cuprocafarro, Kuprikol stb.), a réz ugyanis elpusztítja a levélben áttelelő baktériumokat és gombaképleteket. A permetlevet áztatásszerűen kell kijuttatni az ágakra, törzsekre, de a lehullott leveleket is érdemes kezelni. Ha az így kezelt leveleket a talajba forgatjuk, tavaszra a gombaképletek is maradéktalanul a levéllel együtt elbomlanak. Kedvezőtlen helyzet alakulhat ki ott, ahol a fák alól nem tudjuk a leveleket eltávolítani, illetve ha azokat csak csekélyen tudjuk a talajba bedolgozni. Kevés téli csapadék, száraz hideg esetén a gombaképletek tavaszra fertőzőképesek maradnak.

A legolcsóbb eljárás a beszántás előtti lassan oldódó kombinált műtrágya alkalmazása, amely serkenti a mélyen talajba forgatott levelek bomlását. A levélbomlásával együtt a gombaképletek is szinte teljesen elpusztulnak.

A szerző a Központi Mezőgazdasági Ellenőrzési és Növényvédelmi Intézet (ÚKSUP-OOR) komáromi részlegének a munkatársa