A kukorica szárítása energiaigényes

A kukorica szemtermését az időjárástól és a fajtától függően 18-40 százalékos nedvességtartalommal takarítják be. A kukorica tárolása azonban 14 százalék feletti nedvességtartalomnál már nem biztonságos, az ennél nedvesebb kukorica a tárolás során gyakran tönkremegy, penészedik. Ezért a terménynek a tárolásra való előkészítésére és a raktározására is legalább olyan figyelmet kell fordítani, mint a termesztésre.

Jelenleg a kukorica szárítás mind a mennyiségi, mind pedig a fajlagos energiafelhasználást illetően rendkívül nagy energiát igényel, s várható, hogy a jövőben is az egyik legnagyobb szárítási kapacitásigényű növény lesz.

A kukoricaszárítás energetikai problémáit a növény sajátos vízleadási tulajdonságai és a magas nedvességtartalma okozzák. A szárítás energiaigényének csökkentésére több lehetőség is van:

Az alacsonyabb nedvességtartalmon betakarítható hibridek termesztése során a legnagyobb problémát az jelenti, hogy a nagyobb termést a hosszabb tenyészidejű fajták adják, ezek azonban csak magasabb nedvességtartalom mellett takaríthatók be biztonságosan. A korai fajták arányának növelése, az érési időpontok szeptemberre, októberre való időzítése önmagában is csökkentheti a szárítás energiaszükségletét.

A szárítóberendezések hatásfokának javításával szintén jelentős megtakarítás érhető el. A légátvezetéses, illetve recirkulációs megoldások lényege, hogy a szárítóberendezésből kikerülő levegőt újból hasznosítják, de ezek a megoldások nem mindig felelnek meg a terménykímélő szárítás követelményeinek. Újabban az ún. dryeration nevű eljárást alkalmazzák, lényege, hogy a szárítást 1-2 fokkal a tárolási nedvességtartalom elérése előtt befejezik, majd a terményt pihentetik, s a leadott víz a környezeti levegővel átszellőzve távozik.

További megtakarítás érhető el e szárító falainak kellő hőszigetelésével.

Az olcsóbb energiaforrások felhasználásával (pl. napraforgó-, kukoricaszár, szalma, erdőgazdasági hulladék stb.) az eddigi szénhidroghén alapú tüzelőanyagok kiválthatók, ami a költségeket szintén jelentősen csökkentheti. Hozzá kell azonban tenni, hogy az ilyen égetőberen-dezések beszerzési költségei jóval magasabbak, mint a hagyományosé, de hosszabb távon mindenképpen megfontolandó beruházásnak számít.

A kis energiaráfordítással szárítható hibridek előálítása és termesztése a nemesítők, a termesztők és a műszakiak közös összehangolt munkáját igényli.

Tapasztalat, hogy a jól száradó hibridek többsége általában alacsonyabb FAO számmal rendelkezik, mint a rosszul száradók. Ez azonban nem szabály, tehát az alacsonyabb FAO számú hibridek között is lehetnek rosszul száradók, és a magasbb FAO számú hibridek is rendelkezhetnek jó vízleadó képességgel. (sz)