A komposztálás művészete

A hagyományos és a biológiai művelésű kertekben november a komposztkészítés legfőbb időszaka. Ilyenkor gyűlik össze a legtöbb hulladék, amely a komposzt alapját képezi. Napjainkban ismét fellendült a szerves trágyák és komposztok iránti érdeklődés, a tudomány is többször bizonyította a talaj legösszetettebb alkotóelemének, a humusznak a nélkülözhetetlen voltát a termőtalajban.

A komposzt készítésekor vegyük figyelembe, hogy a mikroorganizmusok 40-60 százalékos nedvességtartalmú közegben fejtik ki élettevékenységüket a legerőteljesebben. Tehát a nedvesség hiánya vagy bősége nagy mértékben befolyásolja a szerves anyagok lebomlását. Ha a nedvesség kevés, akkor nem indul meg vagy abbamarad a lebomlás. Ha sok a nedvesség, akkor a víz kiszorítja a levegőt, a lebomlás ilyenkor anaerob irányba tolódik el, ami a nem kívánt korhadást rothadássá alakítja át. A komposztálásnál az energia forrása maga a szerves anyag. A lebomlás gyorsaságát a levegő és a kellő nedvességtartalom mellett az is befolyásolja, hogy az anyagban milyen a szén és a nitrogén egymáshoz viszonyított aránya. A komposzt alapanyagainak keverésekor emlékezzünk arra, hogy a szalmás szárrészeknek és hulladékainak kicsi, a zöldségféléknek pedig nagy a nedvességtartalmuk, ezért ezeket érdemes keverni.

A lombok, falevelek jelentős szervesanyag- és nitrogéntartalmuknál fogva kiválóan komposztálhatók. Ezeket más anyagokkal összekeverve ajánlatos használni, mivel a levelek könnyen összetapadnak, minek hatására a komposzt levegőtlenné válik.

A háztartásban keletkező fahamut gyakran kidobjuk, pedig a benne levő foszfor és káli kiváló növényi tápanyag, a finom eloszlású mésztartalom pedig semlegesíti a savanyú hatást, amely a komposztálás alatt kialakul. A gyümölcs- és a szőlőtörköly is komposztálható. Óvatosnak kell azonban lenni a fűkaszálékkal, mert magas nitrogéntartalmánál fogva nagyon gyorsan felmelegíti és akár el is rothaszthatja a komposztot.

Az istállótrágya a humusz és egyéb serkentő anyagai folytán fontos adalékanyag. A sertéstrágya folyékony és bűzös állapota miatt önálló trágyaszerként nem igen alkalmas, előzetesen földdel összekeverve komposzttá kell érlelni. A baromfitrágyák önmagukban is igen jó trágyaféleségek, azonban kis mennyiségük és töménységük miatt más anyagokkal összekeverve kiválóan hasznosíthatók. A különböző serkentő anyagok gyorsítják a komposztálás folyamatát. Ilyen serkentőanyag például a kerti föld is, amely talajbaktériumokat vagy egyéb szén és nitrogéndús anyagokat tartalmaz.

A komposzthalom elsavanyosodása főként anaerob, levegőtlen viszonyok között következik be (szaga a silóra, a romlott vajra vagy az ecetre emlékeztet). Ez leggyakrabban akkor következik be, ha a komposzhalomba nagy mennyiségű friss zöld anyag kerül, és a levegőztetést nem sikerül megfelelően megoldani, például a komposztálló földbe süllyesztett. Ilyenkor a komposztalapanyag tömegéhez négyzetméterenként 1 kg égetett meszet kell adagolni.

A zöldség- és gyümölcstermő növények károsítóinak, kórokozóinak nagy része a talajban a lehullott leveleken, növényi részeken telel át. Ha ezeket most megfelelő mélyen a talajba forgatjuk, elpusztulnak, megsemmisülnek. ĺgy pusztíthatjuk el pl. az alma- vagy a körtevarasodás levélen áttelelő gombáit, a lehullott levelekben lakozó aknázómolyokat, a kajszileveleken telelő gnómiás levélfoltosságot, a meggy- és cseresznyeleveleket megbetegítő cilindrosóriumos levélfoltosságot, a szilvaleveleken áttelelő polisztigmás levélfoltosságot a ribiszke mikoszferellis levélfoltosságát stb.Vigyázzunk azonban, hogy a vírusoktól, baktériumoktól stb. fertőzött növényi maradványokat ne komposztáljunk, mert azok a következő év fertőzési forrásai lesznek.

A szerző a Központi Mező-gazdasági Ellenőrzési és Növényvédelmi Intézet (ÚKSUP-OOR) komáromi részlegének a munkatársa