A jó siló készítése

A képződött tejsavat csak a levegőt igénylő baktériumok, penészek, gombák tudják elbontani, ezért ha a takarmányhoz levegő nem jut, igen hosszú ideig (akár évtizedekig) eltartható romlatlan állapotban.

Gyepek erjesztésénél az enzimtevékenység miatt a takarmány hőmérséklete mintegy 5 C°-kal emelkedik, pH-ja pedig egészen 4-körüli értékig csökken. Megfelelő körülmények esetén ezen a pH-értéken a vajsavtermelő baktériumok beszüntetik tevékenységüket, hosszú ideig, akár egy évnél tovább is eltartható, jó minőségű lesz a siló.

A teljesnövény-szilázs kukoricából, gabonafélékből, hüvelyesekből, keverék-zöldtakarmányokból aprítás után erjesztéssel készül, a teljes növényt tartalmazza (szem, szár, levelek).

A jó siló készítésének tehát alapvető feltétele a levegő kizárása, ez alapos tömörítéssel (taposás, gép általi tömörítés) lehetséges. Ez megnyugtatóan csak akkor sikerülhet, ha a növényt leszecskázzuk. Döntő a szecska mérete. Amennyiben hosszúra vágjuk a növényt, nem lehet jól tömöríteni, „kirúgja magát”, levegőt kap. Legjobb a 20–30 mm-es szecskaméret. A tömörítés akkor megfelelő, ha az azt végző traktor kereke már nem süpped a takarmányba.

A megfelelő, 20–25 C° körüli hőmérséklet általában adott, hiszen a silózás fő időszaka a kora ősz. Mivel ilyenkor a mezőgazdasági munkák torlódnak, a nem kellő alaposság megbosszulja magát.

Kellő mennyiségű cukor jelenléte szintén fontos. A szénhidrátban gazdag növények könnyen silózhatók, mert a tejsavbaktériumok a szénhidrátokból, cukrokból képezik a tejsavat, ami azután a takarmányt konzerválja.

Ilyen növények a fehérjékben szegény, szénhidrátban gazdag takarmányok: kukoricacsalamádé (címerhányáskor vágják), silókukorica (viaszérés és teljes érés között vágják), cukorcirok, szudánifű, kukoricaszár (betakarítás után minél hamarabb, lehetőleg október közepéig silózzák), napraforgó-csalamádé (virágzás kezdetén vágják).

Ha olyan növényeket akarunk tartósítani erjesztéssel, melyekben több a fehérje, de a szénhidrát kevesebb, akkor azokhoz szénhidrát-tartalmú vagy tejsavképző adalékanyagokat kell hozzáadni. Ilyen anyagok a melasz (2–4%-ban), a nyers répaszelet (10–15%-ban), a hangyasav vagy a propionsav.

Szénhidrátokban (cukrokban) szegény növények a pillangósok. Ezeket kaszálás (virágzás kezdetén) után fonnyasztjuk, csak ezután silózzuk be (szenázs, mely részben a széna, részben a siló tulajdonságait őrzi (innen a név is: széna + szilázs). A pillangósokhoz vagy 3–4% melaszt, vagy szénhidrátokban gazdag növényeket, esetleg 25–30% gabonadarát keverünk a jó erjedés érdekében.

A mai, korszerű gépek segítségével igen jó minőségű lucernaszenázst készítenek oly módon, hogy a fonnyasztott lucernát fóliatömlőkbe töltik. Mivel a lucernában kevés a szénhidrát, ezek tartósításához a kereskedelemben kapható különböző enzimtartalmú készítmények is szükségesek.

Gyepeknél a szenázs készítésekor a kaszálást a kalász- vagy bugahányás és a virágzás kezdete között kell elvégezni úgy, hogy a tarlómagasság 4–5 cm legyen.

A gyep erjesztéses tartósításának alapfeltétele, hogy a cukortartalom a szárazanyag legalább 5%-a legyen. Ez a napsütéses órákban gazdag területeken meg is van, másutt cukor-kiegészítésre van szükség, ezt vízzel 2–3-szorosára hígított melasszal vagy más adalékanyagokkal pótoljuk. Annak érdekében, hogy a szárazanyag-tartalom megfelelő (30–40%) legyen, gyepek termésének szilázs készítésekor 10–15% szecskázott gabonaszalmát vagy kukoricaszárat keverünk a zöldfűhöz. A tejsavtermelő baktériumok „működését” azzal segítjük, hogy 2–3-szoros hígításban szerves savakat (hangyasavat, ecetsavat, propionsavat) locsolunk a takarmány felületére, ilyenkor a munka-és egészségvédelmi rendszabályokra természetesen fokozottan kell ügyelni:

Nagyon száraz takarmánynövényekben a tejsavbaktériumok nehezen szaporodnak el, a túl vizes viszont könnyen penészedik, ezért a megfelelő víztartalom is fontos.

A silózás ne tartson tovább tárolóként 3–4 napnál, gyepek szilázs-készítésekor pedig 4–5 napnál.

A silóteret földes vagy szalmabálás fóliatakarással légmentesen zárjuk, 40–50 nap alatt tápanyagokban gazdag, jóízű, jó minőségű, jól tárolható tartósított takarmányt nyerünk.

A jó minőségű gyep-szilázs sárgászöld színű, savanykás szagú, csípős ízű. A sötétzöld, netán fekete szín, a dohos szag, a nyálkás állag rossz minőségre utal. (agrár)