A cukorrépa gyomosodása

A cukorrépa leginkább a vegetáció 4 - 6. hetéig érzékeny a gyomosodásra, azonban a legtöbb fajta esetében legalább a 8-10 leveles állapotig védeni kell a gyomok ellen. Ezután a répa leveleinek árnyékolása révén elnyomja a gyomok fejlődését, és megvédi magát a terjedésük ellen. Ez a megállapítás azonban az utóbbi években már nem teljes mértékben érvényes, mivel jóval több és újabb agresszívabb gyomnövény jelent meg a színen, s annak ellenére, hogy a piacon többnyire kedvezőbb levélbeosztású versenyképes répafajták kerültek előtérbe, a nyári gyomosodás még mindig időszerű problémát jelent.

Ellene a talajban csírázó gyommagvak számának csökkentésével és hatékony gyomirtószerek alkalmazásával lehet védekezni. A gyakorlatban bevált, hogy az utolsó gyomirtószeres kezeléskor a permetlébe rövid reziduális hatású metamitron és chloradizon hatóanyagú szereket is kevertek. Erősebb nyári gyomosodás feltételezésekor lenacil alapú stabilabb gyomirtószert lehet használni.

A gyomok gyorsabb növekedése kedvezőtlenül befolyásolja a cukorrépa fényigényének kielégítését. A magasabb növésű gyomok gyorsabb fejlődése következtében azok beárnyékolják a répát, emiatt az kevesebb fényt kap, kevesebb energiát fordíthat az anyagcserére, gyengébben fejlődik (gyengébb a fotoszintézis, alacsonyabb a talajhőmérséklet). A répa és a gyomnövény harcol egymással a fejlődéshez szükséges tér megszerzéséért. Megtörténik, hogy az elgyomosodott nem öntözhető parcellákon a cukorrépa bizony gyakran nem képes saját csapadékigényét fedezni. Egy átlagos évben a cukorrépa 40 tonnás átlaghozamához legalább 600 mm csapadékra van szükség, a gyomok csapadékfelhasználása meggátolja a cukorrépa genetikai potenciáljának teljes mértékű kihsználását. A szőrös disznóparéj például, amelynek rendkívül magas szaporodási képessége van, egy négyzetméteren 1 gyomnövény előfordulásakor már 11 százalékkal csökkentheti a cukorrépa termséhozamát hektáronként. Ugyanakkor érdekes, hogy ugyanilyen mértékű veszteséget okozott a négyzetméterenkénti 6 gyomnövény is ugyanabban a kísérletben. Ebből az következik, hogy a gyenge szintű gyomosodást éppúgy kezelni kell, mint a gyomok nagymértékű elterjedését. Különösen fontos ez főleg a répasorok bezáródása előtti utolsó kezeléskor, a megmaradó gyomok a terméshozamra gyakorolt közvetlen negatív hatásuk mellett korlátozzák a betakarítást és a cukorrépa feldolgozását is. A gépi betakarításkor a kiszántásnál gondot okoznak a fásodó gyomnövények, mint például a a szőrös disznóparéj, a a libatop, az iva, a fekete üröm, akárcsak a tömegesen elszaporodott gyomok, mint például a nagy széltippan, a héla zab, a ragadós galaj, a tyúkhúr. A gyomok jelenléte nemcsak a betakarítás közbeni állásidőt növeli, hanem a répa felvásárlásakor is gondot okoz, hiszen a nem megfelelően levágott répafejek miatt magasabb a répa tisztátalansága miatti levonás.

A gyomok jelenléte egyébként nemcsak a cukorrépa termesztését befolyásolja kedvezőtlenül az adott évben, hanem a parcella vetésforgójára is hatással van. A tömegesen előforduló gyomok, mint például a laboda-félék, a libatop-félék, a keserűfű-félék, a mezei tarsóka, a pásztortáska, a tyúkhúr kedvező feltéeleket teremtenek a répafonálféreg elszaporodásához.

A begyomosodott parcellákon a talajban növekszik a gyommagvak készlete. A gyomok elsősorban a kultúrnövény által be nem töltött részeken találnak ideális feltételeket a növekedésre. A cukorrépa termesztésének jelenlegi technológiája nemcsak a sorok betöltéséig - mintegy három hónapig (áprilistól júniusig) - követi figyelemmel az állomány tisztaságát, hanem igyekszik megakadályozni a nyári gyomosodást is. Ez a gyomosodás ugyanis – többnyire a ritkább állományokban komoly befolyással van a terméshozamra, a betakarítási veszteségekre és jelentős mértékben hozzájárul a talaj gyommagkészletének növeléséhez. Egy kérdőíves felmérés során 2000-ben húsz jelentős cukor-répatermesztő és kutató válaszai alapján megállapítható, hogy a gyomosodás korlátozása a terméshozam alakulásának egyik meghatározó eleme a cukorrépater-mesztésben. Mivel a cukorrépa és a gyomnövények közötti konkurenciaharc a répa számára kedvezőtlen feltételek között zajlik, ha a termelő nem siet a répa segítségére, ennek alacsonyabb terméshozam vagy a répa kiszántása lehet a következménye. Ezért van szükség arra, hogy átgondolt lépésekkel támogassa a répa növekedését és korlátozza a gyomok fejlődését, főleg a növekedés kritikus fázisaiban. Ehhez ki kell használnia a gyomosodás intenzitásáról és a gyomok spektrumáról szóló áttekintést az egyes parcellákon. Számolni kell azzal is, hogy némely gyom csupán lokálisan fordul elő, ezt a gyomirtószer alkalmazásakor figyelembe kell venni, nem érdemes fölöslegesen az egész területen egységesen kombinált gyomirtókeve-rékekkel permetezni. Feltétlenül ismerni kell az egyes gyomok biológiáját, különösen azok növekedési fázisait, s azt, hogyan reagálnak az egyes fázisokban a gyomirtószer adott hatóanyagára. A permetezés gazdaságosságának javítása érdekében figyelembe kell venni az egyes adagok nagyságának hatását a gyomok és a répa fejlődésére, a lehetőségekhez képest maximális mértékben ki kell használni a gyomirtó szerek váltogatását, előtérbe kell helyezni a rövid lebomlási idejű levélen át ható gyomir-tószereket, a permetlében adjuván-sok, lágyítószerek alkalmazása ajánlott, amelyek erőteljesebbé teszik a szer hatását. Ugyanakkor fontos, hogy ne csak a gyomirtószeres kezelésre bízzuk a cukorrépa gyomosodás elleni védelmét, hanem használjuk ki az összes tényezőt ennek a korlátozására, tehát a megfelelően megválasztott vetésforgó, a termékeny fajták tiszta vetőmagjának vetése, a betakarítási veszteségek csökkentése, a gépek rendszeres tisztítása, a nem termő területek tisztán tartása mellett esetenként vegyük igénybe a mechanikus művelési módokat (kapálás, sarabolás) is. Fontos szem előtt tartani, hogy a cukorrépában a gyomosodás elleni védekezésnek minden évben hatékonynak kell lennie. (np nyomán – szó)