A burgonya tárolása és betegségei

A városi központi fűtéses, száraz levegőjű lakások szűk kamrái csak egy-két hétre alkalmasak burgonya tárolására. A nagyobb fagyokig az erkélyen is tárolhatunk burgonyát zsákban vagy ládában. A hidegtől azonban nagyon gondos takarással védjük a gumókat. A tárolás feltételei a pincében a legkedvezőbbek. Fagyvédelemről itt nem kell gondoskodnunk, a páratartalom kielégítő, s a tavaszi felmelegedés sem veszélyezteti a terményt. Erre legjobb a megközelítőleg állandó hőmérsékletű, kellően szigetelt, a talajvíztől és a beázástól védett, jól szellőztethető pince. Ha a pince fala túlságosan nedves – izzad – gyakran szellőztessünk, vagy porrá tört égetett meszet tegyünk ki lapos tálakba. Az égetett mész erősen nedvszívó, így mérsékeljük a magas páratartalmat. A családi házak nagy éléskamrája – ha elég hűvös, de fagymentes – szintén alkalmas kisebb mennyiségű burgonya eltartására. Az ablakára szerelt ventilátorral a hőmérsékletét és a páratartalmát is jól tudjuk szabályozni.

A túl nedves környezetben tárolt burgonyát könnyebben megtámadja a burgonya leggyakoribb és legveszélyesebb erwiniás betegsége, mely az ilyen környezetben a gumók lágyrothadását okozza. Ez a betegség már a szabadföldön is előfordul, így a burgonyát már a betakarításkor megfertőzheti. A betegség a gumókat a nedves tárolási környezetben könnyen megtámadja, ilyenkor a gumón gyorsan terjedő lágy, vizenyős foltok alakulnak ki, majd a lágy szövetek nyúlósan szétfolynak, büdöset árasztanak. A gumó belső szövetei vizenyősek, üregesek a termés pedig rövid idő alatt megrothad.

A másik gyakori burgonyabetegség a fuzáriumos gumórothadás. Jelentősége azóta növekedett, amióta a burgonyát géppel takarítják be. A fertőzött gumókon egyre nagyobb vizenyős barna rothadó foltok figyelhetők meg. Később ezek besüppednek, hullámos felületűek lesznek és beszáradnak. Felületükön apró fehér, rózsaszínű vagy kékesfehér párnaszerű gombaalakulatok fejlődnek ki. A gumó szövetében világos, esetenként kékeszöld rothadás és üregek láthatók.

A kórokozó a felszedés után és a tárolás alatt a sebeken keresztül kezdi a fertőzést. A sebzésnek tehát döntő jelentősége van a fertőzés létrejöttében. A burgonyagumó gyors sebzáródása azonban megakadályozhatja a kórokozók behatolását, ilyenkor a seben paraszövet alakul ki. A fuzáriumos gumórothadást kiváltó kórokozók, a magas hőmérsékleti igényű gombák egészen 5–37 C között képesek növekedni. Védekezésként ajánlatos a burgonyagumót szellőztethető tárolóban 5 C alatti hőmérsékleten tárolni. A vetőgumót a tárolás alatt csávázással védjük.

A burgonya legelterjedtebb betegsége a burgonyagumó varasodása. Terjedését elősegíti, hogy az utóbbi időben elszaporodott az ismeretlen eredetű, sok esetben már a fertőzést is magában foglaló ültetőanyag felhasználása. Ha a varas foltok a burgonya felületének több mint 20%-án megtalálhatók, a gumó értékesítésre alkalmatlan. A varasodás első fertőzése még a termesztési helyen történik. Az ilyen gumó héján 8–10 mm átmérőjű kerek vagy ovális, enyhén berepedező parás barna foltok találhatók. Később az elparásodott héjrészek leválnak. A gumó belső szöveteiben nincsenek elváltozások. Az egyik fertőzési forrás a talaj, ahol a kórokozó sokáig életben marad. Fejlődésére a 20 C fok a legkedvezőbb. A másik fertőzési forrás a vetőgumó, ahonnan a kórokozó a talajba illetve a fiatal gumóra kerül. A kórokozó a még fiatal gumó paraszemölcsein keresztül jut a gumóba, ahol azonban nem hatolt mélyre, a behatolás helyén a szövetek osztódnak és elparásodnak. Védekezésként kerüljük a lúgos talajokban való burgonyatermesztését, tartsuk be a vetésforgót, az ültetés előtt csávázzuk a burgonyát vagy olyan fajtát ültessünk, amely ellenálló a betegséggel szemben. A varasodás ellen az ültetés előtti csávázásra használjunk Moncereen 250 FS csávázószert (0,6 liter/ha), amely véd a többi csírázási betegségtől is. Ahol a gumók védelmét már az ültetéstől ki akarjuk terjeszteni az állati kártevőkre is, a csávázásra használjunk Prestige 290 FS (1 liter/ha) készítményt.

A tárolóban az egér elleni védelemről is gondoskodjunk, mérgezett csalétkekkel vagy rugós csapdákkal. A meztelen csigák megjelenésekor helyezzünk ki a csalétket. A csigák ugyanis rágásukkal utat nyitnak a veszélyes nedves rothadás kórokozójának.

A szerző a Központi Mezőgazdasági Ellenőrzési és Növényvédelmi Intézet (ÚKSUP-OOR) komáromi részlegének a munkatársa