A borjú gondozása és felnevelése

Az ilyen üszőknek mindig kissé jobbnak kell lenniük az anyai generációnál; küllemben jól felépítettnek, termelésben 100–200 kg-mal nagyobb laktációs termelést ígérőnek, mint a jelenlegi állomány, és több teljesített laktációt is várunk tőlük. Dr. Györkös István írása az idevonatkozó ismereteket foglalja össze.

A borjúnevelés során olyan tehenek felnevelésére törekszünk, amelyeknek hosszú, hasznos élettartama kedvező, ami azt is jelenti, hogy gazdaságunkban csökken az egylaktációs selejt üszők száma, kevesebb üszőt kell utánpótlásra beállítanunk, és jobbak lehetnek ezek későbbi szaporulati jellemzői is. A borjúnevelés célja tehát a gazdaságosabban termelő, jó küllemű tehenek előállítása, amelyek – ha úgy tetszik – vemhes üsző korban jól eladhatók, piacképesek!

Sokféle kedvező borjúnevelési módszer, jó minőségű tejpótló szer, takarmányozási adalék anyag létezik, amelyek részletes bemutatására nincs mód. Vannak azonban olyan borjúgondozási szempontok, amelyek a jó nevelési eljárások sajátjai, ezért az alábbiakban ezekre a legfontosabb tényezőkre hívnám fel olvasóink figyelmét.

Az újszülött borjú gondozása

Az egészségesen született borjú születése után 1–2 órán belül feláll, és szopik. Az anyjukat szopó borjak 30–40%-ánál nehéz eldönteni, hogy mikor és mennyi föcstejet kaptak, ezért célszerű a borjút egy órán belül föcstejjel megszoptatni (a tehéntől vagy szopókás edényből). Az adag 2–3 l lehet, ami jelentősen védi az újszülöttet a fertőzésektől. Az anya föcstejének minősége persze függ a fajtától, hogy milyen betegségeken esett át, milyen életkorú, de attól is, hogy ellés előtt pl. órákig csepegett-e a teje a tőgybimbókból. Az újszülött gyors és megnyugtató ellátása a jó minőségű anyai föcstejjel azért olyan fontos, mert a 4–5%-os újszülöttkori elhullás felének az oka a borjak elégtelen ellenanyag-hiánya. Ez jól ellenőrizhető a vér immunglobulinszintjével. A kedvező érték 50–80 g/l IgG, amíg a 10 g/l IgG érték a kedvezőtlen alsó határnak tekinthető.

Az újszülött oltógyomrának befogadó képessége nem teszi lehetővé nagyobb adagok felvételét, ezért a kisebb adagú, napi többszöri itatás később előnyösebb. Az ellenanyagok felszívódási hatékonysága a borjú bélrendszerében születése után óráról órára csökken, és az első nap végén ez gyakorlatilag megszűnik, miközben fokozódik az emésztőenzimek kiválasztása.

Az újszülött borjú elhelyezéséhez nem kell nagy alapterület (8–10 m2-es elletőboksz vagy l m2-es almozott ketrec), temperált (10–15 °C-os) huzatmentes, 80% alatti relatív páratartalmú helyiségben. A borjak mozgását, légzését gyakran figyeljük meg a 7–10 napig tartó újszülöttkori időszakban!

A borjú születési súlya kedvező esetben a fajtaátlagnak felel meg, bikáknál l–2 kg-mal több, mint üszőknél. Fontos tudnunk, hogy a születési súly erős, közepes mértékben öröklődő, a marmagasság pedig még ennél is jobban öröklődő jelleg, amely két jellemző egymással is összefüggésben van. A születési súly enyhén ellentétes kapcsolatban van a későbbi súlygyarapodással és magasságnövekedéssel. Tehát bizonyos határon belül a kisebb borjú jobban, míg a nagyobb gyengébben fejlődik. Nem azok a borjak a kívánatos méretűek, amelyek születéskor nagyok (hiszen ez ellési nehézségeket okozhat), hanem azok az átlagosak, amelyek aztán gyorsan fejlődnek. A testsúlyt és testmagasságot (vagy marmagasságot) a későbbiekben ellésig kísérjük figyelemmel! Ezt megtehetjük a súlymérleg oldalához rögzített magasságmérő léccel.

Nevelés tejjel vagy tejpótlóval

Általában a borjú testsúlyának 8–10%-át itatjuk meg tejben vagy tejpótló szerben. Választás előtt ezt a mennyiséget fokozatosan csökkentjük. A tej teljes értékű és kiváló takarmány, de drága. Helyettesítésére többféle, jó minőségű tejpótló áll rendelkezésünkre. Az itatás időszaka nem korlátlan, rendszerint 50–80 nap közötti. Az 50–55 napos választás azért kedvező, mert ez alatt az idő alatt a borjak megfelelő átmenettel törés nélkül rászoktathatók a szálas és abraktakarmányra, közben pedig mozgásigényük, s vele társas és játékos viselkedésük olymértékben erősödik, ami már indokolja választásuk után csoportos elhelyezésüket (a háromhónapos borjú megsínyli a szűk ketrecet). Kéthetes borjak elé már adunk szoktatásként némi abrakot és jó minőségű szénát. Elsősorban az abrak bendőben lebomlott illózsírsavai serkentik a felszívó hám kifejlődését, míg a szálas a bendő falának izomzatát erősíti, és segít a kérődzőreflexek működésének kialakításában, már egyhetes életkortól.

A fokozatos szoktatás eredményeként a 0,8–1 kg abrakot naponta elfogyasztó borjak elválaszthatók. A súlygyarapodásuk 600–700 g/nap körüli, és a holstein-fríz fajtájú borjak általában 75–80 kg testsúlyt érnek el választásra, míg a magyartarka vagy egyéb húsborjak többet is. A nevelési szakasz végére érdemes a szarvtalanítást és természetesen a súlymérést is elvégezni. A tejpótlók kiválasztásánál ügyelnünk kell arra, hogy ezek lehetőleg 20% nyersfehérjét és 16–18% nyerszsírt tartalmazzanak, a megfelelő vitamin- és ásványi kiegészítéssel. A feleslegesen megmaradt föcstej is jó takarmány lehet (általában háromszoros hígításban itatjuk), de csak akkor, ha az nem véres vagy gennyes tartalmú, vagy ha nem Colival vagy Pasteurellával fertőzött, antibiotikumokkal kezelt tehéntől származik.

Utónevelés, üszőnevelés

A későbbi nevelés alapelve is az, hogy a növendékekkel termékenyítésükig mérsékelt súlygyarapodást kell elérnünk. Ez például a hat hónapig tartó borjúnevelési időszakban átlagosan 700 g/nap súlygyarapodást jelent, a napi súlygyarapodás azonban később, az ivarérés időszakában sem haladhatja meg a napi l kg-ot, különben a tőgy mirigyállománya elzsírosodik, ami a tejtermelést csökkenti. Ezért az üszők napi abrakkiegészítése lehetőleg ne haladja meg a 2–2,5 kg-ot, amivel elkerülhetjük a növendéküsző-állomány elhízását. Figyelnünk kell arra, hogy a borjak testmagassága az első évben jobban növekszik, mint a testsúlyuk, ezért a fejlődő borjú testmagassága (vagy marmagassága) érzékenyebb az átmeneti táplálóanyag-hiányra, mint a testsúlya. A csököttség gyakoribb formája egyéves üszők között az alacsonyabb állat. A magasságot és a testsúlyt tehát egyszerre érdemes ellenőrizni, lehetőleg kéthavonta, ami egyben a kondíció és a lábvégek időszakos átnézését is jelenti.

A 15–16 hónapos, a 360–380 kg-os testsúlyt és 120–125 cm marmagasságot elért üszők már biztonságosan termékenyíthetők. A vemhes üszőket olyan kondícióban kell tovább nevelnünk, hogy közvetlenül ellésük után elérjék az 540–560 kg-ot és a 130–135 cm marmagasságot. Ez a szokásos 5 pontos kondícióértékelés szerint 3–3,5 kondíciópontnak felel meg. (agro)