Zöldségfélék vírusos betegségei

A vírusjárvány kialakulásához néhány tényező egyidejű jelenlétére van szükség, ez a betegségre fogékony gazdanövény, a vírus átvitele, a vírusfertőzést és -szaporodást elősegítő környezeti tényező. Nálunk túlnyomórészt azok a vírusok károsítanak, amelyek sokféle növényfajhoz tartoznak, többféle módon terjednek és már egész Európában elszaporodtak. A vírusátvitel legfontosabb módjai a következők lehetnek: magátvitel (a mag felülete és belső része); talajátvitel (növénymaradványoktól fertőzött talaj); vektorátvitel (talajgombák, talajlakó fonálférgek, levéltetvek, tripszek, atkák, molytetvek segítségével történő vírusátvitel) és nem utolsó sorban mechanikai úton történő átvitel (a vírus a növényi szövetnedv és a növényeken keletkező sebzéseken át terjedhet). A járvány kialakulásánál lényeges szerepet tölt be még a termesztett fajta vírusokkal szembeni ellenálló képessége.

A vírusrezisztencia a fajták értékes tulajdonsága, a növénynemesítők fáradságos munkájának az eredménye és általában növényfajonként egy, esetleg több fontosabb vírussal szemben jelent genetikai védettséget. A vírusok azonban nagyon jó az alkalmazkodó képességgel rendelkeznek, ezért új patotípusú törzsek ismegjelenhetnek, amelyek áttörik a beépített rezisztencia-géneket, vagyis megbetegítik az ellenálló, rezisztens növényt. Ezért kell a rezisztencia-nemesítést folyamatosan végezni az újabb ellenálló gének felkutatásával és beépítésével.

Egy-egy nagyobb vírusjárvány kialakulását a termesztett növény környezetében, főleg a hajtatóházakban található vírusforrások is elősegítik. Vírusforrásként szolgálhatnak a termesztő berendezésekben vagy annak környékén levő vírusmegőrző gazdanövények, így például az előző kultúrákból fennmaradt növénymaradványok és gyomnövények vagy a rovarvektorokban fertőzőképességüket megőrző vírusok. Nem elhanyagolható tényező a termesztéstechnológiai és higiéniai, valamint a növényvédelmi előírások betartása sem. A gyenge állapotban lévő növények hamarabb megbetegednek. Tehát a monokultúra-termesztés, az alapvető közegészségügyi előírások megszegése, azonkívül a vektorok elleni védekezés elmulasztása korai és súlyos kimenetelű vírusfertőzést eredményezhet.

A vírusfertőzés mértéke és a megbetegedést okozó vírusok aránya az évek folyamán változik. A vírusok a fertőzés létrejötte után – bizonyos lappangási idő elteltével – a megbetegített növényeken legtöbbször jól látható, jellegzetes elváltozásokat, külső tüneteket okoznak. A már létrejött vírusfertőzés tüneteiből viszont nem mindig lehet következtetni a károsító vírusra, mert néhány vírus hasonló tüneteket okoz. De előfordulhat az is, hogy a növényt egyszerre több vírus is fertőzi, így a vírusok jellegzetes tünetei megváltoznak. Ebből kifolyólag nem elegendő a különböző tünettípusok ismerése, mert a pontos vírusbetegség meghatározása csak laboratóriumi vizsgálattal történhet. Nálunk a zöldségnövények vírusainak diagnosztizálására speciális laboratóriumot hoztak létre a Központi Mezőgazdasági Ellenőrzési és Fajtaminősítő Intézet (ÚKSUP) pozsonyi és a kassai központjában.

A leggyakrabban előforduló vírustünet-típusok a következők:

l mozaikfoltosság –általában a növények levéllemezén kisebb-nagyobb sötétzöld-világoszöld vagy sárga elszíneződésű mozaikszerű elrendeződésű foltok keletkeznek;

l gyűrűsfoltosság – a növény levelén és termésén különböző nagyságú, körökrös rajzolatú klorotikus foltok alakulnak;

l érszalagosodás, érkivilágosodás, érmozaik – a fő és mellékerek mentén elhelyezkedő levélszöveti részek az alapszíntől eltérő sötétebb vagy világosabb zöld vagy sárga színk kapnak;

l látható növekedési rendellenesség, például satnyulás, törpülés;

l bokrosodás és a szár ízközeinek rövidülése, levélrozetták képződése;

l deformáció – a növények a megszokottól eltérő leveleket, hajtásokat vagy terméseket fejlesztenek, így például a levelek kanalasodnak, fodrosodnak, elkeskenyednek, megvastagodnak (érdes vagy rideglevelűség), a hajtások ellaposodnak, összenőnek, valamint a bogyók rendellenes növekedése miatt dudorok, besüppedések keletkeznek;

l üszkösödés vagy szövetelhalás – a növények különböző részein általában sötétbarna elszíneződés jelenik meg. Az üszkös foltok lehetnek hosszanti vagy körkörös elrendezésűek. Súlyos esetekben a növények el is pusztulhatnak.

A vírusok elleni megelőzési eljárások a következők: a monokultúrás termesztés mellőzése; a vírusforrástól mentes fertőtlenített talajok használata; egészséges, fémzárolt, csávázott, lehetőleg vírusellenálló vetőmagvak választása és használata; elkülönített palántanevelés; vírusszelektált palánták kiültetése; a kiültetéssel járó erős stresszhatások mellőzése, elkerülése; folyamatos vektormentesség biztosítása különböző növényvédő szerekkel, izolációs hálókkal, csapdákkal.

A felsorolt vírustünetek észlelése esetén – lehetőleg növényvédelmi szakember vagy szaklaboratóriumi vizsgálat alapján – azonosítani kell a kórokozó vírust és ennek ismeretében kell határozni a következő teendőkről. A vírusokkal megtámadott növényeket el kell távolítani és meg kell semmisíteni. A munkafolyamat során be kell tartani az alapvető közegészségügyi előírásokat – a kezeket és a használt munkaeszközöket fertőtleníteni kell és meg kell teremteni a gyommentes környezetet.A szerző a Központi Mezőgazdasági Ellenőrzési és Fajtaminősítő Intézet (ÚKSUP) komáromi részlegének munkatársa