VERSEK ÉS ARCOK: Egy vers, amely erőt ad

A Magyarországon is ismert komáromi előadóművész, Korpás Éva a népzene, a megzenésített versek és a világzene terepén is otthonosan mozog. Pályafutását a komáromi Hajós Néptáncegyüttes szólóénekeseként kezdte, majd a pozsonyi Ifjú Szivek Táncegyüttesbe vezetett az útja. 1995-től 14 éven át a Tükrös Zenekar énekes szólistája volt, 2001-ben megkapta a Népművészet Ifjú Mestere címet. Kétszeres Fonogram-díjas, 2018-ban pedig Külhoni Magyarságért Díjat vehetett át.
„A versek szeretetét örökségül kaptam a nagyapámtól, aki egyszerű falusi parasztember létére olyan szinten imádta a költészetet, hogy az egész családot megfertőzte vele. Nyugatot olvasott, az összes nagy magyar költő fontos verseit fejből fújta, és ha beszélgettünk vele, idézetekkel válaszolt. Gyerekként nem is igazán tudtam ezt hova tenni, aztán ahogy cseperedtem, egyre jobban tetszett, és  idővel természetessé vált, hogy a versek ott vannak körülöttünk. Később ő maga is elkezdett írogatni egy füzetbe, amit eltettünk emlékbe, és a mai napig megvan. A költészet szeretetét átruházta a gyerekeire is, anyukámból ezért lett magyar szakos tanár.”

A magyar szakos tanár lányának életében pedig hétköznapi dolog lett a költészet, az összes szavalóversenyt végigjárta, és közben állandóan énekelt. A népzene ugyanolyan fontos lett számára, mint a költészet. A magyar népdalok szövegei hosszú ideig érlelődtek, zanzásítva tartalmazzák generációk élettapasztalatát, érzéseit és gondolatait. A népköltészet mélységét Korpás Éva csak később tudatosította, kezdetben annyit raktározott el belőlük, amennyit életkorából adódóan megérthetett. Fokozatosan jött rá, hogy minden élethelyzethez találni egy-egy népdalt, hogy őseink egyetemes tapasztalatokat fogalmaztak meg bennük. Csodálatos egyszerűséggel tudták kifejezni örömüket, bánatukat, megjelenítették a munkafolyamatokat, az ünnepeket, sorsdöntő történéseket.

„Hasonlóan működik ez a versekkel is: különböző életszakaszokban újraolvasva egyre többet jelentettek számomra, illetve mindig másra figyeltem fel bennük, attól függően, hogy épp mi történt velem, mit éltem át. A gyerekeim is sokat szerepeltek szavalóversenyeken, és a költészet meghatározó lett az életükben. Most már tizennyolc és huszonkét évesek, de a mai napig gyakran előveszünk verseket, és együtt gyönyörködünk bennük. A klasszikusokat és a kortársakat egyaránt imádjuk” – árulta el Korpás Éva, hozzátéve, hogy a most kiválasztott Koncsol László-verset Lili lányának köszönhetően ismerte meg. A kislány hétévesen kapta kézhez, akkor mondta először egy iskolai ünnepélyen Jókai Ágival. Aztán később többször visszatért hozzá, kilencedikben pedig megnyerte vele Rimaszombatban a Tompa Mihály Országos Versenyt. (Fájdalmas aktualitást ad ennek a mondatnak, hogy az idei döntő épp ma zajlana. – a szerk.)  „Érdekes volt megfigyelni, ahogy fokozatosan egyre többet jelentett számára, mást tartott fontosnak benne, másképp mondta. Az ő törékeny finomsága, de ugyanakkor erőt és reménységet sugárzó személyisege által vált számomra még hitelesebbé, még mélyebbé és személyesebbé ez a vers. Hozzá kapcsol engem.”

Korpás Éva gyakran visszatér ehhez a költeményhez, néha csak azokat a strófákat olvassa újra, amelyekre épp szüksége van a lelkének.

„Arról szól, hogy az Isten által teremtett világnak milyen pici részecskéi vagyunk, mégis mekkora erő lakozik bennünk. Fontos folyamatok részesei vagyunk, amelyek egységgé állnak össze. Befolyásoljuk a környezetünket, építő elemeivé válunk a világnak. Arra is rávilágít a költő, hogy mennyire nem számítanak a külsőségek. Ez a versszak manapság különösen aktuális. Elszáguldunk az igazi értékek mellett, csak a felszínt érzékeljük, azt, ami látszik. Lelki szempontból ezért is különösen fontos ez a mostani időszak. Segít visszatérnünk a valódi értékekhez. Van időnk mélyebbre tekinteni, tudatosítani, mi az, ami igazán számít.  Amikor tegnap újraolvastam a verset, az tűnt benne a legfontosabbnak, hogy bár harmatcseppekként ki vagyunk szolgáltatva nálunk hatalmasabb erőknek, mégis tudunk tenni ellenük valamit, ha akarunk. Az Ezüst harmat, miért remegsz? kezdetű versszakban megjelenik a belénk kódolt félelem, a biztonságérzet hiánya, az, hogy nem tudjuk, mi vár ránk a jövőben. Ez még inkább időszerű mostanában. Mint ahogy a konklúziónént megjelenő remény is. Hogy bárhogyan is alakul a helyzet, az a mi javunkat fogja szolgálni.”

Korpás Éva szerint A harmatcsepp már-már felnőttvers, miközben a költő a gyerekek nyelvére fordítja le mondandóját. Olyannyira fontos számára, annyi erőt ad neki, hogy első gyereklemezén, a Csalogatón is szerepel. Rudolf Pétert kérte meg, hogy szavalja el.