<p>A vakáció se teljen izgalmak nélkül, gondolhatta főpedagógusunk, mielőtt az állami oktatási programot egy kiegészítő rendelettel megfejelte. </p>
Zsinórban
Eddig nem szorult szabályozásra a sztenderd írás oktatása, neki is az utolsó pillanatban jutott eszébe, hogy közel száz iskolában ellehetetlenítsen egy sikeres innovációt, ami egyébként egy huncut centjébe se kerül. Szeptembertől csakis folyóírást tanulhatnak az elsősök. Egységesen. „Píšte všetci modrým perom, iná farba nebude…” – harsogták kórusban a malom-völgyi koliban vizsga utáni bulik alkalmával a kultikus underground nótát a pedagógusjelöltek: „mindenki írjon egyforma óóó-t, egyforma ááá-t”. A nyolcvanas években az ellenszegülés himnusza volt diákkörökben. Akkor, amikor Plavčan még elvtársként elmélkedett közoktatásunk homogén jövőjéről. Nincs abban tehát semmi meglepő, hogy miniszteri működését is – kitűnő arányérzékkel – a kötelező irodalom reformjával kezdte. És akkor is mi szúrta leginkább a szemét? A szocreált kifigurázó termelési regény. Tiszta sor. Nulla szövegértés. Tudom, kicsengettek már, de nekem lenne néhány kérdésem, mielőtt gondolkodóba esnék a döntés észszerűségén. Először is, milyen tradícióval tetszik érvelni? A normaírás koronként változik, hagyományunk szerves része, hogy nemzedékek csodálkoznak rá egymás betűvetésére: dőlésszögekre, zónatávolságokra, hurkokra, kacskaringókra. Egy mai gyerek iskolán kívül alig találkozik gyöngybetűs folyóírással. Mi, a hivatkozási alapnak szánt korosztály is vegyesen használjuk az írott és nyomtatott betűket. És nem normatörésből. Hanem mert az írásmód idővel individualizálódik, belevetül a tollforgató folyton változó személyisége. Már amennyiben az illető forgatja a tollat, és nem csak SMS-ben, e-mailben kommunikál. A zsinórírást európai hagyományként védeni hatásos érv. Ez abból is látszik, hogy az oktatási reformokban élen járó finneken kívül csak óvatos duhajkodásokra került sor a nyomtatott betűs kézírás elterjesztése terén. Üdítő kivételnek számít a csehek Comenia Scriptje, amit alternatívaként a mi alapiskoláinkban is oktattak. A humanista íróiskolákban használatos írástípusból, a humanista kurzív minuszkulából megalkotott nyomtatott betűket könnyebben kanyarintják a balkezesek és a diszgráfiások is, sőt, állítólag a kicsik örömüket lelik a betűvetés elsajátításában. Még hogy öröm! Az oktatási követelményrendszerben? Azt már hozzá se merem tenni, hogy idővel két-három betűs ligatúrákat is megengednek maguknak a kis individualista nebulók, azaz maguktól kapcsolják össze a betűket. No, most mi lesz? Vakáció. És remélem, egy kis töprengés is, miniszter úr. Inspirációnak nem ártana karoling írásreform előtti kéziratokat lapozgatni, folyamatos kézmozdulattal rótt sorokat silabizálni. Ha nem is vonja vissza a rendeletet, legalább tisztázzuk, mit jelent írástudóéknál a hagyomány.
Támogassa az ujszo.com-ot
A támogatásoknak köszönhetöen számos projektet tudtunk indítani az utóbbi években, cikkeink pedig továbbra is ingyenesen olvashatóak. Támogass minket, hogy továbbra is függetlenek maradhassunk!
Korábbi cikkek a témában
2022. 08.07.
Bartalos Tóth Iveta: Huszonhárom
2021. 09.12.
Kérjük a kommentelőket, hogy tartózkodjanak az olyan kommentek megírásától, melyek mások személyiségi jogait sérthetik.