Zombipárt

A Smer hétvégi pártkongresszusával kapcsolatban van egy jó és egy rossz hírünk. A jó, hogy Robert Fico baloldalinak hazudott populista bizniszpártja halott. A rossz hír, hogy nem teljesen. Akik a Fico által kreált politikai horror gyors befejezésére számítanak, azoknak keserű csalódásban lesz részük. 

Robert Fico hétvégi fellépését nézve időnként rá kellett pillantanom a naptárra, hogy valóban 2018. december 8-át írunk-e, vagy sikerült megvalósítanom az emberiség régi álmát, az időutazást, és éveket mentem vissza az időben. A Smer elnökének mostani beszéde ugyanis semmiben sem különbözött azoktól, amelyeket az elmúlt évek pártkongresszusain mondott.

Az elmúlt időszak egyik legmeghatározóbb francia irodalmára és filozófusa, a tavaly elhunyt, egyébként bolgár származású Tzvetan Todorov említi egyik könyvében, hogy azok a kultúrák, amelyek már képtelenek a változásra, halottak. Ugyanez érvényes azonban a pártokra is. Márpedig ha a Smerről valamit egész biztosan kijelenthetünk, akkor az az, hogy képtelen a változásra, amit a hétvégi pártkongresszus is bizonyított. A forgatókönyv évről évre ugyanaz. A pártelnök idén is büszkén jelentette be, hogy pár millió eurót szétosztanak a nép között a legkülönfélébb szociális intézkedéseken keresztül. De ezek már annyit sem érnek, hogy említést tegyünk róluk. A javaslatok többségét korábban az ellenzék nyújtotta be a parlamentbe, akkor azonban a Smer képviselői mindet elutasították. Hogy most leporolva a lopott anyagot, saját ötletként adják el. És akkor még nem beszéltünk arról, hogy míg a magát baloldalinak hazudó párt sorozatosan pár millió euróval próbálja meg kiszúrni a választók szemét, az általa kiépített rendszernek köszönhetően Szlovákia ma a legkorruptabb országok közé tartozik, ahol a legfrissebb felmérések szerint az állam évente 11 milliárd eurótól esik el a korrupció miatt. Ez több mint duplája annak, amit az állam évente az egész egészségügyre fordít, és több mint tízszerese a családtámogatásra és gyermekekre fordított összegnek.
 

Nos, erről a hétvégén nem esett szó, annál többet beszélt Fico a kedvenc témájáról, a sajtóról. Már ha beszédnek nevezhetjük azt a mocskos fröcsögést, amelyet még Ján Kuciak halála után is van mersze rázúdítani az őt bírálni merészelő újságírókra. Továbbra is a jól bevált receptet alkalmazza: a legjobb védekezés a támadás. Ha az újságírókat a földbe döngöljük, a jogszabályok szigorításával elhallgattatjuk őket, minden szép és jó lesz, hiszen amiről nem beszélnek, az nincs.

Folytathatnánk még példákkal, de ebből is látni, hogy Fico képtelen a változásra, a Smerből így mára egy halott pártot kreált. A rossz hír azonban az, hogy mégsem halott teljesen. Leginkább a horrorfilmek zombijaihoz hasonlíthatnánk. Azokhoz az elhunyt, magasabb rendű idegi funkcióikat általában elveszítő, állati szintre süllyedt, holttest voltuk ellenére mégis mozgó és tevékenykedő lényekhez, akiket egy gonosz mágus irányít, hogy neki szolgáljanak, és akik emberi vérrel és hússal táplálkoznak. Hogy történetünkben ki a gonosz mágus, kik a zombik és az áldozataik, az a fentiek fényében talán egyértelmű. A kérdés már csak az: meddig hagyjuk, hogy szívják a vérünket?