Zaklatott ünnep

Helyzetünket, mindennapjainkat a tehetetlen, marakodó kormány teszi szinte már elviselhetetlenné. Egész lapszámot megtölthetnék a bűnlajstromával, helyszűke miatt álljon itt csupán két tény. Minden szakértő végkimerülésig hangoztatja, hogy a járvány egyetlen hatásos ellenszere a vakcina, amelyhez még nagyon sok idős ember – a legveszélyeztetettebb korosztályok – nem jutott hozzá. Például azért, mert a végre távozó egészségügyi miniszter szakembernek nevezett pancserei máig képtelenek jól működő, átlátható internetes oldalt készíteni, amely nem fagy le, s amelyen egyszerűen jelentkezhet mindenki az életmentő oltásra. Felháborító az is, hogy kevés kivételtől eltekintve tilos átmenni még a szomszédos járásba is (ami észszerű döntésnek tűnik), ám a tehetősebbek ilyenkor is Zanzibáron, Egyiptomban, a Maldív-szigeteken és más egzotikus helyeken süttetik magukat. Hazatérve pedig nem mindegyikük vonul az elvben kötelező házi karanténba. Vajon hányan hurcolták már be a veszélyesebb, mutálódott vírust?

Ilyen ügyekben főleg a kormányfő idestova két hete semmi hasznosat nem tett, csupán még több emberrel keveredett kocsmai szintű vitába.

Csak a szavak szintjén törődött (olykor még úgy sem) a járványhelyzettel, és Boris Kollár nem éppen önzetlen segítségével igyekezett valamiképpen egyben tartani a kormánypártokat. Múlt csütörtökön, miután Richard Sulík is bejelentette, hogy kivajúdták a koalíciós békét, megkérdeztem egy neves szlovák politológust, szerinte meddig tarthat ki a politikai fegyverszünet. „Addig, amíg Matovič nem szólal meg, vagy nem ír újabb ostobaságot a Facebookon.” Két órán belül a miniszterelnök Marek Krajčít áldozatnak beállító és ismét csak az SaS elnökét szidó sajtótájékoztatóján beigazolódott a jóslat, és újabb kormányválságba süllyedtünk.

Mind szűkebb kutyaszorítóba kerül az ország. Hiába hozakodik elő a miniszterelnök az irháját mentő ötletekkel, neki távoznia kell. Találóan mondta róla az egyik szlovák európai parlamenti képviselő: „Ő ugyan nem lop, de más jó tulajdonsága nincs e poszt betöltéséhez.” Csakhogy nem biztos, hogy javulna a helyzet a lemondásával. Ugyanis az OľaNO, a legerősebb kormánypárt elnöke maradna, s akárcsak Lengyelországban Jaroslaw Kaczynski, ő is a háttérből dirigálhatná az új miniszterelnököt. A Hlas és a Smer népszavazást szorgalmaz az előrehozott választásról, ami legitim, de az alkotmányos aggályok miatt nehezen járható út. Ráadásul Robert Fico visszatérése nem kívánatos, miként az sem, hogy Peter Pellegrini vele, esetleg Kotlebával szövetkezzen. Igaz, Boris Kollár alighanem gyorsan köpönyeget fordítana – ha újra bejutna a parlamentbe. Így az egyetlen kiút, ha az OľaNO erős emberei végre tudatosítják, hogy valójában nem a már mindenképpen megbukott kormányfő hátába döfik a kést, hanem az ország alapvető érdekében cselekednek, ha találnak helyette felkészült és határozott embert, aki rendet teremt a koalícióban, és aki nem pótcselekvésekre pazarolja idejét, energiáját.
Főleg ebben bízva meríthetünk ma erőt a negyvennyolcas hősök helytállásából. Lesz még egyszer a mainál nyugodtabb márciusi ünnep idehaza is.