Vox populi

Míg a korrupció szerves része mindennapjainknak, s konszenzus uralkodik abban, hogy a rendszer legnagyobb rákfenéje, addig a népszavazás témáját leggyakrabban az irreleváns, nem aktuális, nem időszerű jelzővel illetik. Ez a különbözőség azonban csak látszólagos. Igaz ugyan, hogy a szombati referendum a családvédők hatalmas fiaskójával végződött, mégis olyan méretű társadalmi vitát indított el, amilyenhez hasonlót az utóbbi 25 évben nem láttunk. Az emberek ugyanis arra kényszerültek, hogy elgondolkodjanak a magától értetődőn: mi az, hogy család, mi az, hogy házasság – vajon alapjog-e vagy kiváltság, s milyen jogon szól bele az állam. S ami sokáig csupán néhány zavarodott egyén gerillaharcának tűnt, fokozatosan a közbeszéd első számú témája lett. Egyszer csak boldog-boldogtalan késztetést érzett, hogy hozzászóljon a témához, s ehhez az internet és a közösségi hálók kiváló fórumot adtak. Ez a diskurzus sokkal inkább meghatározta a referendum kimenetelét, mint a politikai pártok, amelyek kevés kivétellel az igenek mellett foglaltak állást, ismét bizonyítva, hogy egyre inkább elvesztik társadalmi tekintélyüket. Nagyon hasonló a helyzet a korrupció témájával. Óriási probléma, amellyel ráadásul a kisember is naponta szembesül, s egyre inkább elege van belőle. Ezt már a politikusok is észlelik – ki hitte volna, hogy egy drágán vásárolt CT-műszer miatt a Smer második embere a nyakát töri –, mégis képtelenek érdemben tenni ellene. A HSBC titkos svájci számlái, valamint a hálapénz témája sem a politikusok kezdeményezésére került terítékre, jóllehet mindkettő nyílt titok. Mégis alulról jövő nyomás – jelen esetben a média kellett hozzá, hogy a politikusok foglalkozzanak az üggyel. S itt körvonalazódik a megoldás is, az egyre erősödő nyilvánosságban, amely már nem engedi, hogy naponta felmossák vele a padlót, s ennek immár kellőképpen hangot is tud adni. Egyre inkább úgy tűnik, új társadalmi rendezőelv van alakulóban. Az egyén egyre fontosabbnak érzi magát, egyre kevésbé hagyja, hogy felülről diktáljanak neki, s a közösségi média révén hangja immár elhallgattathatatlan. S jóllehet, ez az új vox populi tulajdonképpen a demokrácia logikus fejleménye, mégis azt látjuk, a demokrácia hagyományos intézményei nem tudnak mit kezdeni vele. Kérdés, hogy elég rugalmasak lesznek-e ahhoz, hogy alkalmazkodjanak az új helyzethez. Az Európa-szerte erősödő populizmus – északon jobboldali, délen baloldali előjellel, valamint az Orbán Viktor által felkarolt illiberális demokrácia elmélete is inkább azt jelzi, olyan válság küszöbén vagyunk, amely alapjaiban rengetheti meg a demokrácia érinthetetlennek hitt pilléreit.