Voksvadászat után

Magyarországon a kétharmad újbóli megszerzése okozta kormányzati mámor még eltart egy ideig, ráadásul éppen kapóra jött Brüsszel döntése a szabad és adómentes pálinkafőzés tiltásáról. Újfent lehet fújni a képzeletbeli szabadságharc kürtjeit, ostorozni a brüsszeli bürokratákat, mert egy hungarikumra emeltek kezet. Ám a szimbolikus politizálás után megint jön az ötletbörze: melyik ágazatot lehetne még jobban megterhelni adóval, honnan lehetne még lecsípni a kiadásokból, mivel a választási évben lazára sikerült költségvetés készült.

Hasonló a helyzet Szlovákiában is, hiszen a Fico-kormány a miniszterelnök államfői ambíciói miatt 2014-ben nem folytatta a takarékosság politikáját. A pénzügyminisztérium nem is várt sokáig: előrukkolt a gyógyszergyártók szponzori tevékenységének megadóztatásával, és újra felmerült a drágább lakóingatlanok megadóztatásának terve. Természetesen a szociális érzékenységét olyannyira hangsúlyozó Smer nem az emberek tűrőképességét teszteli. Tisztában van azzal, a 2016-os parlamenti választásokig minden évben több száz millió eurót kell megtakarítania ahhoz, hogy egyensúlyban legyen az ország pénzügyi helyzete, hogy tartani tudjuk az Európai Unió által árgus szemmel figyelt hiánycélt, és hogy ne verjük a fejünket az adósságplafonba. Ez utóbbi különösen fájdalmas lenne a kormány számára, mivel ez esetben éppen a parlamenti választás évében kellene bármi áron kiegyensúlyozott költségvetést készítenie. Viszont mit ér úgy a kampány, ha nem lehet némi cukormázzal megédesíteni a hétköznapokat...

Ideje nekilátni tehát a pénzkiáramlás korlátozásának. Elismerjük, az adófegyelem megszigorítása terén mintha történtek volna jó irányba tett lépések, ez is hozott tízmilliókban mérhető összeget a konyhára. Emellett egyre jobban hirdetik a közigazgatás karcsúsítását, olcsóbbá tételét jelentő ún. ESO-reformot, amitől súlyos százmilliókat várnak. „Az ESO olyan, mint Columbo hadnagy felesége. Mindenki beszél róla, de még senki sem látta” – ábrándít ki bennünket Vladimír Baláž, a Szlovák Tudományos Akadémia ismert közgazdásza. A belügyminisztérium bűvészkedik a számokkal, korábban óriási megtakarítást várt az állami hivatalok összevonásától, mára viszont szerényebb lett, hiszen csak mutatóban működnek az ügyfélkapuk, a kormányablakok. Kényszerűségből kivethetnek még adót a nagyobb hengerűrtartalmú, drágának számító gépkocsikra, újra megpiszkálhatják a második nyugdíjpillér rendszerét, esetleg kitolhatják a bankadó kivezetésének határidejét. De inkább ne adjunk ötleteket a kormánynak, mert még valamelyik megtetszik. Bár nem kizárt, a végén marad a legegyszerűbb megoldásnál: a 20 százalékos áfakulcsot az előírt államháztartási hiány tavalyi teljesítése ellenére sem viszi le újra 19 százalékra – csak ezzel az egy húzással közel 200 millió euró többletbevételre tesz szert az államkassza. Az áfakulcs megtartása kézenfekvő megoldás a bajban, ám az igazán ésszerű az ország versenyképessé tétele lenne. Ha javítanák az üzleti légkört, könnyítenék a cégalapítást, visszaszorítanák a korrupciót és működőképessé tennék a bíróságokat, nos, akkor felgyorsulna a gazdasági növekedés, ami több állást és ami a lényeg, magasabb adóbevételt jelentene. Csak éppen könnyebb adót emelni, mint az igazságszolgáltatás mumusát, Štefan Harabint megzabolázni, a munka törvénykönyvét rugalmatlanná tevő szakszervezeteket kordában tartani, az államigazgatáson belüli korrupciót kiirtani. Így viszont marad a választások előtti dőzsölés, majd az azt követő adóemelés.