Vírusnál veszélyesebb

Még soha nem történt az országban egyszerre ennyi kulcsfontosságú és életbevágó dolog, mint most. Igor Matovič épp összeállította remélhetően gyökeres változásokat hozó kormányát, az emberek nagy része odahaza bezárkózva küszködik a félelmeivel és gondjaival, a rendőrség pedig őrizetbe vett tizenhárom bírót, akik közül négyen vizsgálati fogságban kötöttek ki. Merész állítás és talán sokan nem értenek vele egyet, de azok közül, ami most körülöttünk történik, a legnagyobb jelentőségű, hogy lecsaptak a bírói maffiára.

A kormányt négy évre rakják össze, remélhetőleg egy-két hónapon belül túl leszünk a járványon, a bírók kinevezése viszont nyugdíjig szól, és hát ők azok, akiknek az állam működésének egyik fő alapkövét kellene biztosítaniuk – a független és igazságos igazságszolgáltatást. Ha ez az alap összeomlik, végül összedől az egész ház. Az emberek elveszítik a rendszer működésébe vetett hitüket, szélsőségekre szavaznak, latrok, tolvajok és gyilkosok veszik át az irányítást, az átlagemberek elszegényednek, a befektetők távoznak és visszaesik a gazdaság. Ezek a folyamatok minden országban végbementek, ahol korrupt állam és velejéig rothadt igazságszolgáltatási rendszer vette át az irányítást. Ahol a bírósági ítélet csak pénz kérdése.

Szlovákia régóta küzd ezzel, így nem csoda, hogy az embereknek már csak az ötöde bízik a bíróságokban. Minden hivatalba lépő igazságügyi miniszter fogadkozott, hogy véget vet ennek – egyiknek sem sikerült.

Nagy nevetség, hogy a megtisztulási folyamatot éppen Marián Kočner indította el – persze akaratlanul. Ha a nyomozók nem jutnak hozzá a mobiltelefonjához, Monika Jankovská még ma is igazságügyi államtitkár lenne, aztán meg bírói talárban intézné tovább, amit intéznie kell. Kočner és a hozzá hasonlók pedig továbbra is „karácsonyi prémiumért”, márkás ridikülért, drága mobiltelefonért vásárolnák az ítéleteket, és ami a legrosszabb, a többi bíró továbbra is mélyen hallgatna, becsukná a szemét.

Úgy, ahogy a többségük akkor is hallgatott, amikor Štefan Harabin állította fejre az igazságszolgáltatást. Vagy mert ezek a bírók is csak olyanok, „mint a többi”, vagy mert nem akarnak maguknak problémákat, vagy mert e hamis álkollegialitás mellett döntenek.

Sokan közülük ma sem tűrik a kritikát és nem ismerik az önkritikát, a bírói függetlenségre hivatkoznak, ebbe az elefántcsonttoronyba zárkóztak be egy egész életre. Ott van Lenka Praženková, a Bírói Tanács elnöke, aki csak azt a banális mondatot bírta kinyögni ebben a vérlázító helyzetben, hogy „az igazságszolgáltatásban nem túl jó a helyzet”.

Egyébként pedig azon méltatlankodik, hogy a rendőrök tizenhárom bírót merészeltek letartóztatni, de aztán csak négyüket helyeztette vizsgálati fogságba az ügyészség.

Nála itt el is akadt a megtisztulási folyamat.

Sok bíró most is a hallgatást választotta, még annak láttán is, hogy tizenhárom társukat viszik el a kommandósok. Kivételt képeznek például a Nyitott Igazságszolgáltatásért kezdeményezéshez tartozó bírók és egy eperjesi csoport. Holott minden tisztességes bírónak mélységesen sértve kellene éreznie magát a mundér, illetve a talár becsületének megtaposása miatt, és világosan el kellene határolódniuk Kočner fekete bárányaitól. Különben a korrupció vírusa sokkal tovább fog pusztítani az igazságszolgáltatásban, mint ez a világjárvány.

A szerző a Trend kommentátora