Világháborútól kiberháborúig

Régóta veszekednek az egyes országok és intézmények, cégek, hogy egyáltalán aláírható-e valamilyen kiberegyezmény. Eddig ez nem sikerült, és nem is mindenki akarta, hogy legyen a kiberháborúval foglalkozó dokumentum. Emmanuel Macron elnök a párizsi világháborús centenárium és Béke Fórum ülése alkalmából jelentette be, hogy első körben sikerült megállapodni.

De mit tartalmaz a szöveg? Legfontosabb megállapítása, hogy az emberi jogok a kibertérben is érvényesek – ennek majd még örülünk, ha végül kiderülnek a tömeges megfigyelések. Az aláíró országok szorgalmazzák a szellemi tulajdon ellopásának megelőzését, a választásokba való beavatkozás és a rosszindulatú kódok bevetésének elkerülését. Érdekes módon a magánszereplőktől azt kérik, hogy ne alkalmazzák a „hack back”-et, vagyis ne támadjanak vissza a támadókra, ezzel elkerülve, hogy további felhasználók adatai, szolgáltatásai is rossz kezekbe kerüljenek, és az ilyen műveletek miatt végül „felrobbanjon” az egész kibertér.

Elvileg egy ilyen egyezménybe nem fog beleremegni a hackervilág, mégis van néhány fontos üzenete. Egyfelől óriási lépés, hogy az államok hajlandók valamit aláírni a legnagyobb vállalatokkal: a Facebooktól a Microsofton át a Siemensig. Ez az a felismerés, amelyre rég szükség volt. A kiberteret egymaguk képtelenek megvédeni az államok, szükség van a globális piaci szereplőkre ugyanúgy, mint a polgárok egészséges kiberhigiénéjére.
 

Másrészt jelképes, hogy az első világháborús évfordulón született a kiberegyezmény. Jelzi, hogy a következő világégés nem a lövészárkokban fog eldőlni, nem légitámadásokkal, hanem részben vagy egészen a kibertérben. Jó lenne, ha ezt a kockázatot az idősebb politikai döntéshozók is végre a megfelelő helyen kezelnék, a kihívás állami szintű értelmezése érdekében.

Végül az is beszédes, hogy

mint számos fontos nemzetközi egyezményből – klímaegyezmény, nemzetközi büntetőbíróság – az Egyesült Államok ismét kimaradt, Kínával, Iránnal és az oroszokkal együtt. 

Vagyis az ismereteink szerinti legaktívabb, rendszeres támadásokat végrehajtó országok nem ragadtak tollat, még akkor sem, hogy jogilag nem is kötelezné őket semmire ez az egyezmény. Éppen ezért fontos, hogy Kanada, Új-Zéland és Nagy-Britannia aláírta – ők az USA legközelebbi szövetségesei, Ausztrália mellett, a globális hírszerző együttműködés, a Five Eyes üzemeltetésében. Így ha közvetve is, de lehetnek jogászok, ombudsmanok, jogvédők e három országban, akik hivatkozhatnak az egyezmény létezésére.

Nagy fegyvertény ez Macron számára, amit felmutathat a forrongó francia belpolitikai színtéren. Született egy kiindulási pontnak alkalmas dokumentum a kibertér szabályozásáról szóló vitában. Meghatározó a jövő szempontjából, hogy az államok és a cégek egy szinten működhetnek együtt az online-konfliktusok elhárításában. És jó hír ez nekünk, európai polgároknak is, akik az ukrán kibertérben zajló, elég elrettentő kibertámadásokat évek óta közelről nézzük és szenvedjük el.