Veszett világ

A jövő szocialisztikus Amerikájában ugyanis a korrupt, de önálló értéket teremteni nem tudó lobbicsoportok által uralt kormányzat hol nyers, hol bürokratikus erővel, jogszabályokkal kényszeríti az önálló kapitalistákat termékeik, ötleteik átadására „a köznek”, hiszen „a szükség” diktál. A kapitalisták viszont kivonulnak és sztrájkba lépnek: lássuk, hogyan boldogul az állami parazitizmus az ő eszük, energiáik, eredményeik nélkül.

Elképzelni sem tudom, miért a kedvenc regényem jutott eszembe azután, hogy az Uber bejelentette, szevasztok, elhagyjuk Budapestet, ebből elég volt. Július 24-én lép életbe ugyanis az az új jogszabály, amit a taxislobbi járt ki a kormányzatnál, és ami már konkrét retorziókkal fenyegeti a cég magyar vállalatát, sofőrjeit, pedig az Uber igyekezett minden eddigi állami-önkormányzati vegzáláshoz alkalmazkodni. Sofőrjeiknek vizsgájuk volt, az adózás, utasbiztosítás a városi legendákkal ellentétben teljesítve volt, mégis, győzött a gyengébb: az, amelyik nem önálló tudással, szolgáltatással és árakkal akar versenyben maradni, hanem felsőbb baráti erővel.  Egy kollektivista, erőszakos kormányzat segítségével.

Az utasnak pedig, akinek az állítólagos érdekeiért ők a barikádokra vonultak az elmúlt hónapokban, marad a magas egységtarifa, amit úgyszintén ez a taxiskör lobbizott ki magának, hogy megtisztítsa saját sorait az olcsóbb konkurenciától. Miközben az Uber fizette be a több adót, miközben 160 ezer elégedett utast furikázott tiszta, átlátható, követhető módon, úgy, hogy az utas a végén még adóhatóságbarát számlát is kapott. A kivonulást egyébként éppen akkor sikerült bejelentenie a cégnek, amikor a magyar gazdasági miniszter egy másik helyszínen, más kontextusban arról beszélt, hogy a „magyar gazdaságnak minél több innovatív cégre van szüksége”, de hát mindannyian tudjuk, mekkora kamu ez, a magyar kormány egy dolgot csinál roppant innovatívan: ellehetetleníti a piaci versenyt (magánnyugdíj, tankönyvpiac), ezért bármikor kész korporatív lobbicsoportok érdekeit kiszolgálni (plázastop, dohánymutyi, stb.).

Az Uber, amely kezdettől kiküszöbölte a taxizás kellemetlen mellékjelenségeit, mint pl. az adóhatósággal nem éppen meghitt online kapcsolatot ápoló, időnként hiéna taxist, a verseny nélküli magas árakat, kezdettől szálka volt a taxislobbi és a kormányzat, ill. városvezetés szemében. Ezek az arcok kizárólag megvalósíthatósági problémát láttak a cég letiltásában („Az Uber applikációjának blokkolása technikailag nem jelentene nagy kihívást, nem sokkal bonyolultabb, mint egy honlap leállítása” – hallhattuk a médiahatóságtól). Istenem, egy gonddal kevesebb. Ugyanezek az arcok habozás nélkül betiltanák az emailt is, hogy megtartsák a postások munkahelyeit.

És bár ez csak vicc volt, a lakáskiadás online piaca sem tabu már: Lázár János miniszter az Airbnb-ről szólva egész komolyan azt mondta, „Meg fognak keresni minket a szállodai érdekképviseletek, hogy ők versenyhátrányban vannak”. És akkor hogyan léptek majd, hm? Lázár azt mondja, uniós megoldás kell. Tényleg? Az EU éppen május végén kérte az unió kormányait, hogy ne tiltsák be az Ubert, az Airbnb-t és a többi sharing economy céget, mert közös válaszban kéne gondolkodni. Álnaiv kérdés: miért nem lehet úgy hozzáállni ehhez, mint a valóban innovatív észtek, akik nem kiiktatandó problémának, hanem kreatív kihívásnak vették az Ubert, és meg is állapodtak vele minden lényegi kérdésről, az adóhivatal kifejezetten konstruktív volt, az eredmény pedig egy felhasználóbarát, átlátható és versenykonform megoldás.

Magyarország nem felhasználó- és versenybarát. A felhasználók közül félmillióan eltűntek, mert a szabadságot választották, orvosok vagy pizzafutárok Angliában, mások a Kádár-kor bevált technikáival hárítják az állapotokat, szemüket-fülüket becsukják, alámerülnek, kibekkelnek, máshol még rosszabb, mondják, bárki kormányoz, úgyis csak lop, mondják szintén. A kis- és középcégek jó része fiktív, a startupok lődörögnek, egyre több a rés, ahová az állam és haveri köre benyomulhat, ha pedig nincs ilyen rés, vájnak maguknak.

Ha protestből ki akarnál vonulni a társadalomból, és nincs kocsid, mostantól marad a sárga taxi.

A szerző a HVG munkatársa, a Kapitalizmus blog szerkesztője