Vérző agrárium

Ami persze azzal magyarázható, hogy a kabinet a járvány és a kibontakozó gazdasági válság miatt tűzoltással, a polgárok egészségének védelmével, minél több munkahely megőrzésével és a kárpótlások meghatározásával foglalkozik.

Ám arra aligha akad elfogadható érv, hogy az agrártárca a kormányprogram vonatkozó fejezetének kidolgozása során szóba sem állt az agrárium és az élelmiszeripar munkáltatóinak és munkavállalóinak legnagyobb szakmai szervezeteivel.

Semmi értelme azt firtatni, vajon ideológiai különbözőségek, nemzedéki ellentétek vagy egyéb személyeskedések miatt maradt el az elengedhetetlen érdemi párbeszéd. Ráadásul az erdészetből érkezett Ján Mičovský szakminiszter erre a hivatalba lépését követően ígéretet tett.

E sorok írásakor még nem hozták nyilvánosságra az elkövetkező csaknem négy esztendő legfontosabb céljait tartalmazó dokumentumot, de a történtek akár azt is jelezhetik, hogy a Matovič-kabinet nem tartja stratégiai fontosságúnak az ágazatot. Ha így van, akkor például Ján Čarnogurský, Ivan Mikloš és más döntéshozó politikusok felelőtlen magatartását követnék, akik nem tudatosították a mezőgazdaság egyre növekvő jelentőségét. Főleg emiatt vérzik sok sebből a szlovákiai agrárium, amelynek köszönhetően három évtizeddel ezelőtt alapvető élelmiszerekből még önellátó volt az ország. Mára azonban ezeknek az alapanyagoknak csupán 39 százalékát képes előállítani.

Nem a szakemberek felkészületlensége, hanem a súlyos politikai hibák miatt. A kárvallottak jól ismerik a diagnózist.

Valóban, a szlovákiai mezőgazdaság nincs jó állapotban. Már a március végi fagyok megdézsmálták a várható idei termést, amit a napról napra aggasztóbb csapadékhiány is veszélyeztet. Keserűen jegyezte meg a határszemléről hazatérő csallóközi gazda: már a népdal szövegét is át kell írni, mert a tavaszi szél mostanság nem vizet áraszt, hanem földet „szárazt”.

Fokozza a bizonytalanságot, hogy jövőre új költségvetési ciklus kezdődik az unióban, és nagy vita zajlik a tagállamok között az agráriumnak nyújtandó támogatások nagyságáról. Brüsszeli források szerint azt már most biztosra vehetik a termelők, hogy csak akkor juthatnak területalapú támogatáshoz, ha eleget tesznek a környezeti szempontokból előnyös gazdálkodás feltételeinek. Jogos a kérdés, hogy az új miniszter miként képviseli majd a hazai mezőgazdászok érdekeit, talál-e az érdekérvényesítéshez elég partnert. Remélhetően legalább a világjárvány rákényszeríti ezt a kormányt a mezőgazdaság célirányos támogatására, méghozzá átlátható szakmai kritériumok alapján. Nem úgy, ahogy levitézlett elődeik tették többnyire. Ugyanis a járvány miatt jó ideig akadozni fog a behozatal, a lakosság pedig már most is az eddiginél jóval nagyobb mértékben keresi a hazai gyümölcsöt, zöldséget, más minőségi hazai termékeket. Jó hír, hogy az agrárium a termőföldet kizsigerelő, elkótyavetyélő rombolások ellenére ugyan nem virul, de él. Mi több: számos kiváló családi gazdaságnak, társulásnak, egyéb értelmes vállalkozásnak köszönhetően működőképes.

Nyitott a piac igényeire és kreatív. Például az őstermelők most a virtuális piacokon igyekeznek értékesíteni tavaszi terményeiket, mert az illetékesek, érthetetlen módon, még mindig nem hajlandóak megnyitni legalább a szabadtéri termelői piacot, ahol eleget lehet tenni az alapvető biztonsági feltételeknek. Ezt a magyarországi gyakorlat is bizonyítja. Vannak hát ambiciózus agrárvállalkozások és cégek, amelyeket helyzetbe kell hozni. Mielőbb. Csak így lehet Dél-Szlovákia újra az ország éléskamrája.