Van okunk az örömre

Elsősorban a párt felelőssége az okok firtatása, azok őszinte, következetes kifürkészése, nem mellesleg, akár még az előnyére, mi több, az egész szlovákiai magyar közösség javára is válhat középtávon.

Momentán viszont szembe kell nézni a ténnyel: Bugárék több szavazót szólítottak meg, mint Csáky. Mostantól Bugárnak adatott meg, hogy képviselje a többi parlamenti pártot jó esetben lázba nem hozó ügyeinket. Amiből meg van néhány. Az „egyedüli” magyar pártnak le kell vonnia a következtetést abból is, hogy egyebek mellett a jól kiaknázható, hitelesen tematizálható szlovák nacionalista légkör sem segített. Az orbáni hozzáálláshoz hasonlóan.

Az MKP fideszes hátszele – vitathatatlan (?) jószándéka ellenére is – gyenge fuvallatnak bizonyult, akárcsak erdélyi „földijeink” MPP-jének esetében is. Ott az RMDSZ maradt a király a romániai választásokat követően.

Nálunk meg a Fidesz által ignorált Bugár a királycsináló. Mert Martonyi még kijelölt miniszterként hiába állította, a határon túliak legitim képviseletének ügyeihez a magyar kormány odateszi magát, de Csáky kérését a kettős állampolgársági törvény megtárgyalásának későbbre halasztásáról semmibe vették Pesten. Itt meg ezen a jelképes kérdésen ízléstelenkedtek baltól jobbig a többségiek. A téma kapcsán katonai konfliktust vizionáló Slotát ráadásul ez meg is dobhatta pár ezer szavazattal, hogy aztán horzsolásokkal átbukdácsoljon a mandátumküszöbön.

Okkal vetődhet fel a kérdés: aki a közösséghez való hűséget tűzi pártja zászlajára, azt miért nem tette hitelesen, mondjuk az asztalra csapva, mondván: „Viktor, lécci, később tömd be a jobbikos mumusaid száját a kettőssel, most jól jönne egy anyaországi gesztus. Tudod, mintha hallgatnál a felvidékiek kérésére”.

Csáky hangja jobb esetben nem hallatszott el a Tisztelt Ház lakóihoz. Ezen is múlhatott a képviselői szék elvesztése. Csákyék testületi lemondása logikus lépés, felelősségteljes. A „hogyan tovább” átgondolásának kizárólag hasonló hozzáállással lehet értelme. Ami akár lehetőséget is teremthet az MKP-nak. Esélyt, hogy megannyi „kényelmes” esztendő után újradefiniálja magát.

A Fidesz meg az „államcsődözéses” brüsszeli monetáris fricska után most Pozsonyból kaphatott értesítőt: a határon túliakkal kapcsolatos politizálása tatarozásra szorul. (Sidó Árpád)