Van, akit büntetnek, van, akit nem

Nemrég olvastam, hogy valahol azért nem ítéltek el két nemi erőszaktevőt, mert a bíróság szerint a kárvallott nő olyan csúnya, hogy nincs férfi, aki megerőszakolná. Ez akár viccesnek is tűnhet, de nem az. 

Egyszer arról beszélgettünk a kolléganőimmel, hogy bizonyos statisztikák szerint minden ötödik nőt életében legalább egyszer megerőszakoltak. 

Szerencsére velünk nem történt ilyesmi. Bár... Volt Pozsonyban egy Čas nevű mozi, ahol reggeltől estig folyamatosan ugyanazokat a filmeket vetítették, s akármikor be lehetett menni. Anyukámmal sokszor jártunk oda. Egyszer épp a Winnetou volt soron, amikor észrevettem, hogy a mellettem ülő idegen férfi odarakja a kezét a combomra. Én akkor még kislány voltam, semmit sem tudtam szexről meg szexuális zaklatásról, de ösztönösen odanyúltam, és elraktam a kezét. Ő meg visszatette. Amikor ez harmadszor is megismétlődött, mind a tíz körmömet belemélyesztettem a mancsába, jó erősen, úgy, hogy felkiáltott, és kiment a moziból. Egyik kolléganőmnek meg az jutott eszébe, hogy egyszer este, amikor ment haza a munkából, beszállt mellé a liftbe egy idegen férfi és elkezdte fogdosni. Ő nagyon megijedt, de nem vesztette el a lélekjelenlétét. Mondta neki, hogy nincs kifogása egy kis etyepetye ellen, de jobban szeretné az ágyban csinálni, jöjjön hát fel vele a tizedik emeletre. A férfi ettől úgy megrémült, hogy a tizediken kiugrott a liftből és fejvesztve rohant le a lépcsőkön. Szerencsére ezek az esetek jól végződtek, konstatáltuk a lányokkal, bár egyikük nagyon csöndben volt. Aztán megszólalt, hogy őt viszont már tényleg megerőszakolták. Szinte büszkén mondta, mintha ez valami érdem lenne, mi meg magunkban mosolyogtunk, hogy persze, pont téged, merthogy nagyon csúnya volt, szegény. De ma már tudatosítom, hogy aki női szemmel nem érdemes a megerőszakolásra, azt is megerőszakolhatják. Ezért kétségeim vannak a fent említett bírák érvelésével kapcsolatban. 

Az persze megint más dolog, hogy vannak, akik keményen megbűnhődtek erőszakoskodásaik végett. Emlékezzünk csak a MeToo mozgalomra, amikor is az amerikai művészvilág látványosan kiköpött magából néhány olyan férfit, akiket évtizedekig senki sem panaszolt be, de aztán hirtelen kiderült, hogy erőszakoskodtak. Ugyanakkor van, aki bizonyítottan egyfolytában erőszakoskodik, mégsem történik semmi. 

A művészvilág nem határolódik el, a színésznők nem öltenek fekete ruhát. Ilyen például a rapper Chris Brown, akit tíz éve ugyan egy kis közmunkára ítéltek akkori barátnője, Rihanna alapos elagyabugyálásáért, de azóta is szabadon tovább veri és erőszakolja a nőket (mint idén Párizsban). Közben a koncertjeire tódulnak az emberek, mert sokan imádják őt. Főleg a nők. 

Nem értem.