Választás után és előtt

Vasárnap kora hajnalban a legnagyobb csalódottság a vesztes államfőjelölt eredményváróján érződött. Korčok gratulált Pellegrininek, aztán hosszasan sorolta a kampány során a vetélytársa táborából ellene irányuló politikai mélyütéseket, amelyekkel a jelöltjük győzelmét segítették elő.

„Az indulatok fokozása, a választópolgárok riogatása és ellenfelem kampányának átláthatatlan finanszírozása segítette őt a győzelemre – szögezte le, majd felemelte a mutatóujját: – Azt pedig, hogy a háború jelöltjének neveztek, nem felejtem el!” 

Azóta sokan találgatják ennek a mondatnak az értelmét. Vagyis azt, hogy a volt szlovák külügyér a második fordulóban elért 1,2 millió, őt támogató szavazaton felbuzdulva marad-e a közéletünkben? Korčok egyelőre gondolkodási időt kért. 

Robert Fico most sem tudott kibújni a saját bőréből. Ugyan gratulált a nyertesnek, aki elérte azt, ami neki évekkel ezelőtt nem sikerült, másnap azonban már gúnyolódott azon a szlovák pszichiáteren, aki a Denník N több olvasójához hasonlóan nyugtatót szedett be, miután ismertté vált az elnökválasztás végeredménye.

Pellegrini mindeközben elmondta a szokásos közhelyet, miszerint minden szlovákiai polgár köztársasági elnöke lesz, majd gyorsan hozzátette, hogy államfőként nem óhajt ellenzéki hatalmi központot működtetni. Kijelentésének nyilván kormánykoalíciós partnerei örültek leginkább.

Az új elnökre júniusi beiktatása előtt fontos feladatok várnak. Utódokat kell javasolnia a házelnöki tisztségre és a Hlas párt élére. Remélhetően nem válnak valóra azok a minisztercserékkel kapcsolatos híresztelések, amelyek szerint Pellegriniék embere lehetne az új kulturális miniszter a levitézlett Martina Šimkovičová helyett, Tomáš Drucker az egészségügyi tárca vezetője lenne Zuzana Dolinková helyett, az oktatásügyi tárcát pedig a Szlovák Nemzeti Párt kaphatná, ami – Eva Slavkovská csaknem három évtizeddel ezelőtti, a hazai magyar anyanyelvű oktatás felszámolására törő nacionalista garázdálkodására gondolva – különösen nemzeti közösségünk számára elfogadhatatlan lenne. A Magyar Szövetség illetékesei remélhetően kihasználják az új államfőhöz és a kormányelnökhöz fűződő jelenlegi jó kapcsolatukat a kisebbségi törvény és egyéb, a déli régiókat érintő javaslatok mielőbbi elfogadása érdekében.

Igazuk van azoknak, akik szerint a Magyar Szövetségben ilyen eshetőségre különösen figyelni, s amennyiben szükséges lenne, akkor cselekedni kell, latba vetve a kormányfőhöz fűződő, jelenlegi jó viszonyt. Ezért is szükséges rendezni a párt elnökségében tapasztalható feszültségeket, amelyek a pártelnök önkényes lépéséből adódtak. Nagy a valószínűsége annak, hogy ha Forró Krisztián megvárja a párt elnökségének döntését, akkor alighanem Pellegrinit támogatta volna a testület valamennyi tagja. Ezért remélhetően legalább a párt elnökségében, esetleg a tagság előtt is tisztázzák, vajon Fico vagy a budapesti partnerek kérésére cselekedett-e Forró, vagy pedig önkényesen, ami nem az első eset. Ezért is helytelen lenne ezt a lépést bagatellizálni, de dramatizálni sem kell. Egyetlen kiút a szükséges tanulság levonása és tiszteletben tartása. Méghozzá azonnal.

Ugyanis küszöbön a szlovákiai EP-választás, amelyen az idén különböző listán két magyar jelölt is befutó helyen indul. Velük együtt, akár őket megelőzve a Magyar Szövetség egy vagy két jelöltje csak úgy juthat ki Brüsszelbe, ha a párt minden vezetője és minél több választópolgár valóban ezt akarja.