V4: látszólag sikertörténet

De nézzük először a menekültkérdést. Orbán szerint a legnagyobb gond, hogy az uniós tagállamok eltérő módon képzelik el a jövőt. Ezen feltehetően azt értette, hogy vannak országok, amelyek nem kizárólag szögesdrótban és aknazárban képesek gondolkodni, hanem az Európai Unió alapelveivel összhangban nem zárnák határaikon kívülre a háborús övezetből érkező összes menekültet.

Az uniós menekültpolitika – még ha közös, minden tagállam által elfogadott menekültpolitikáról túlzás is beszélni – az elmúlt egy évben jelentős változáson ment át. A legtöbben csak a menekültek befogadására vonatkozó kvótákat látják az uniós menekültpolitikából, pedig ez nem csak erről szól. Ugyanilyen fontos része a közös, az Európai Bizottság által előkészített tervezeteknek a menekültek ellátására, regisztrációjára szolgáló hot spotok kiépítése a „frontországokban” – elsősorban Görögországban és Olaszországban –, a közös tengeri határ szigorúbb védelme, a menekültek visszafogadásáról született megállapodás Törökországgal, vagy az afrikai országokkal kezdett hasonló értelmű tárgyalások.

Igen, a bizottság javaslatának része a menekültek elosztására vonatkozó kvóta is. Ezt most valóban elutasítja mind a négy visegrádi ország, de Orbán helyében azért nem vennék mérget rá, hogy ez mindig így lesz. Tavaly nyáron is egységesnek látszott a V4-es elutasító álláspont a kvóták bevezetésével kapcsolatban, de Lengyelország az utolsó pillanatban meggondolta magát. Igaz, azóta volt egy jobboldali fordulat a lengyel választásokon, de Lengyelországnak már csak az unióban betöltött pozíciója miatt is óvatosabban kell nyilatkoznia. Ez látszik a lengyel miniszterelnök, Beata Szydlo nyilatkozatán is, aki elsősorban azt hangsúlyozta: „elfogadhatatlan az Európai Unió kisebb csoportokra, »uniókra osztása. Európának párbeszédre van szüksége, s meg kell hallgatni minden tagállam szavát”.

Robert Ficóra is csak látszólag számíthat Orbán a menekültek befogadásának teljes elutasításában. Ugyan Szlovákia tavaly decemberben beperelte az Európai Bizottságot a kötelező kvóták miatt, de azóta lezajlottak a választások, július 1-től Szlovákia lesz az EU elnöke. A menekültek befogadásával szembeni ellenállás enyhülését mutatja, hogy újra elővették a tavalyi vállalást, mely szerint Szlovákia önként fogad be menekülteket Olaszországból és Görögországból.

Emellett mind Szlovákia, mind Lengyelország tudatosítja, hogy V4 ide vagy oda, nem Magyarország, hanem Németország a legfontosabb gazdasági partner. Hiába próbálja beállítani Orbán a V4-et az EU gazdasági motorjának, ezt talán csak ő hiszi el, jobb esetben ő sem. Magyarországnak elég volt, hogy idén ideiglenesen elapadtak az uniós támogatási alapok, és az ország gazdasága nemhogy nőtt volna, az előző negyedévhez képest 0,8%-os visszaesést mutatott. A szlovák gazdaság viszonylag jól, uniós átlagon felül teljesít, de azt Fico is tudja, hogy ha a német gazdaság tüsszent egyet, akkor a szlovákon már a tüdőgyulladás jelei kezdenek mutatkozni. Jelzésértékű lehet az is, hogy a V4-ek nem a menekültválsággal kapcsolatos bizottsági tervek miatt írtak nyílt levelet Jean-Claude Junckernek, a bizottság elnökének, hanem azért, hogy kezdjék meg Ukrajna fejlesztési programjának finanszírozását… Ezt tehát csak kommunikációs célból lehet sikertörténetnek nevezni.