<p>Tisztelt szülők, kollégák, diákok! Felvidéki magyar iskoláinkat a közeljövőben az árvízhez hasonló megsemmisítés veszélye fenyegeti. </p>
Üzenet a magyar iskolákba
A hazai magyarság széles rétegeinek összefogására és összetartására lesz szükségünk iskoláink megmaradása érdekében úgy, hogy zavartalan körülmények között oktathassanak és nevelhessenek az ifjúi lelkek építőmérnökei és építőművészei – a pedagógusok, s minden diákot irányíthassanak megtalálni azt, amiben ki tud teljesedni, amiben sikeres tud lenni, megtalálja azt az utat, amelyen nemcsak boldogul, de boldogan, mosolyogva tud járni. Ti pedig, kis, nagy és még nagyobb diákok naponta a megismerés és a többlettudás vágyával lépjétek át iskolátok küszöbét, ahol egy csodálatos logikával bíró nyelven kapjátok a tudást, csiszolódik az elmétek, megtanultok eligazodni a világban, összhangban lenni önmagatokkal úgy, hogy ne kelljen folyton azt tennetek, amit mindenki tesz. Tanuljatok szorgalmasan, kitartóan, hiszen nagy akarat nélkül nincs nagy tehetség sem. Keressétek azokat, akik sokat várnak tőletek, mert igénytelen emberek között nem fogtok fejlődni. Németh László szerint a kisebbség egyik ismérve, hogy különb. A gyermekét anyanyelven taníttató szülő is különb, mert Comenius szellemében helyesen cselekedett, mert tudja, hogy munkája és hivatása által különb a felvidéki magyar pedagógus is, aki nem zsebtanár, hanem szívtanárként anyanyelven tanítva a diáknak és a közösségnek többletet nyújt, a szégyenletesen alacsony követelményt túllépve tesz rendet az ifjúi fejekben, lelkekben. A kollégák szeretettel neveljenek, oktassanak Istennek, nemzetnek, hazának, tudománynak! Ne úgy tekintsenek önmagukra, mint a nemzet napszámosaira, hanem szolgálatot teljesítő példaképre, tudatosítva, hogy öröm fakad abból, ha az ember másokért él! Becsülve a múltat, óvva a jelent, remélve a jövőt Zrínyi Miklós Szigeti veszedelem című eposzában megfogalmazott szavaival élje mindennapjait felvidéki közösségünk: „Ez a hely s ez az vár légyen dicsőségünk, Avagy madár gyomra mi koporsóhelyünk. Mindenképpen emberek s vitézek legyünk, Ugy marad meg örökkén az mi szép hirünk.” Kalácska József Felvidéki Magyar Pedagógus díjas tanár; elhangzott a szlovákiai magyar iskolák országos tanévnyitóján
Támogassa az ujszo.com-ot
A támogatásoknak köszönhetöen számos projektet tudtunk indítani az utóbbi években, cikkeink pedig továbbra is ingyenesen olvashatóak. Támogass minket, hogy továbbra is függetlenek maradhassunk!
Kérjük a kommentelőket, hogy tartózkodjanak az olyan kommentek megírásától, melyek mások személyiségi jogait sérthetik.