Utószülöttek

Igaz, ami igaz: a termékenységi ráta már jó ideje 1,5 körül stagnál térségünkben – ami az egy nőre jutó élveszülések számát jelenti. Ha a nagyképet nézzük, akkor, bizony, bizony, ez nem jó. Amennyiben nem vagyunk népességkutatók, elsősorban a környezetünkben zajló folyamatokat érzékeljük, márpedig ezekből a kisképekből a populációdinamika rejtettebb összefüggéseit is kiolvashatjuk. Szubjektív mintavételem adatai alapján arra jutottam, hogy az utóbbi időben egyre több egyre magyarabb ember születik a Kárpát-medencében – köztük számos középkorú családapa. Hol voltak eddig? A magzatburokban biztos nem, legfeljebb a hozzá vezető úton. Tévedés ne essék, én kifejezetten örülök azoknak az újszülött családapáknak, akik őszülő halántékkal kezdik hirdetni az Isten-haza-család szentháromságát. Még akkor is, ha tudom, hogy korábban Bermuda-háromszögként tekintettek rá. Fátyol, spongya, lepel rá – a lényeg, hogy a konjunktúra örvénye a felszínre dobta őket. Ne fanyalogjunk. A gyermek Isten ajándéka. Ne nézzük se a korát, se a fogát – neveljük őt fel a közjó érdekében. Végül is ezt kívánja tőlünk a szentháremség, pardon, szentháromság sarokpontjai által meghatározott hagyományos családmodell. Ráadásul, ha a nagyképet nézzük, így az egy nőre jutó utószülések száma is megnő. Minő fordulat egy klimaxon túlesett családanya életében, amikor egy sajtóban közzétett coming outból tudja meg, hogy négy gyermekének apja született. Kész demográfiai csoda! Szóval a kisképeket nézegetve megnyugodtam. Tékozló apáink megtérésének hála egyre gyarapszik a nagy magyar mosolyalbum. Duzzad, dagad. Zsírosodik a mosoly. A jókedv ragályos. Magam is hajlamos vagyok elfeledkezni ilyenkor az újszülött apák prenatális időszakáról. De talán jobb is így, mert amilyen cserfes vagyok, még a pennám hegyére tűzném közszájon forgó, viselt dolgaikat. Jól el van rendezve ez a világ. Tetszik minden. Mármint a világnak azon a mentális térfelén, ahol erről gondolkodom. Itt nem kurkászunk a másik testzsákjában, elvégre a gyerekcsinálást sose kellett reklámozni. Világnézeti kérdésnek pedig azt tekintjük, amikor nem tudja a jobb agyfélteke, mit csinál a bal. (Jól jönne egy kis önkoitusz az újjászületéshez!) A gyermekvállalási kedv lankadásának mindig oka van. Leginkább mi magunk vagyunk az okai. Közülünk is főként a közjó fogalmának felkent aktivistái. Kéretlen bábáskodásuknak egyelőre egyetlen eredménye látszik: sikerült kiönteniük a Kárpát-medencéből – fürdővízzel együtt – számos ürgebőrbe varrt, szülőképes egyedet.