Uniós periféria, avagy Sulík rövidlátása

A keddi történéseket elemezve a Wall Street Journal egy teljes mértékben megértő írást jelentetett meg. Miért kellene Szlovákiának, ahol sokkal alacsonyabb az egy főre eső GDP, és ahol az átlagnyugdíj, illetve az átlagfizetés csak töredéke a hellénnek, kezességet vállalnia Görögországért? Habár Szlovákia haszonélvezője a gazdagabb tagországok befizetéseinek, a bankrendszer átalakításával maga is nagy áldozatot vállalt. Hasonló jellegű reformokat és megszorításokat a görögök most mereven elutasítanak.

Más jellegű és enyhébb, de mégis valamiféle konfliktus alakult ki az EU és Magyarország között is. Budapest nehezményezi a szerb restitúciós törvényt, amely alapján a második világháború alatt Magyarországhoz tartozó területek magyar lakosai nem részesülhetnek a kárpótlásban. A magyar diplomácia kijelentette, amennyiben a probléma a magyarok számára nem oldódik meg kedvezően, Budapest akár vétózhatja Szerbia uniós csatlakozási szerződését. Az EU bővítési biztosa viszont kijelentette, reméli, hogy Magyarország nem gátolja majd a folyamatokat. Nagy tehát a valószínűsége, hogy a „közös cél” érdekében Magyarországnak engednie kell.

A pénzügyi kezességvállalás kérdésében mindig is nyilvánvaló volt, hogy nem lesz lehetőség egyéni vélemény kinyilvánítására, azt meg kell szavazni. Ezt a szlovák politikai élet profi képviselői, álljanak a jobb vagy a bal térfélen, megértették. A jelenlegi magyar vezetés is számos alkalommal tanújelét adta, hogy erélyesen védi igazát, ha úgy tetszik, keményfejű, de uniós ügyekben neki is meg kell majd hátrálnia. Csehország és Szlovákia esete bizonyította, hogy az EU gyomra a kollektív bűnösség elvét is beveszi.

Az elmúlt hetek brutálisan bizonyították, hogy az unió konszenzusra épülő politikája bizony nemegyszer egy Patyomkin-falu. Közép-Európa továbbra is a perifériára szorul, a döntéseket Brüsszelben, Párizsban és Berlinben hozzák. Ellenben tény az is, hogy Szlovákia nem maradt egyedül igazával, a közgazdászok jól látták a kérdés fonákságát. A mentőöv kérdése, habár pénzről volt szó, mégis politikai döntés volt. Ez az, amit Richard Sulík nem értett meg.
Horbulák Zsolt