Ukrajna tizenöt perce – amikor mindenki róla beszél

A nyugati média tele van Ukrajnával. A Forbes magazin azt írja, Viktor Janukovics elnök csak magára, vagyis arra gondol, hogyan nyerhet a következő elnökválasztáson. A New York Times meg azt, hogy Ukrajna később is aláírhatja a társulási szerződést, nem kell ezt a vilniusi csúcson – de akkor Vlagyimir Putyin orosz elnök zsaroláson alapuló politikája győz. Helyben vagyunk – tulajdonképpen a Forbesnak, a New York Timesnak igaza van. Azonban az ördög itt is a részletekben bújik meg, és ezekből érdemes párat felidézni.  Először is az ukrán elitnek úgy jó az EU és Oroszország közt lavírozni, ahogy az most történik. Ugyan tisztában van azzal, hogy a társulási szerződés fontos lépés, de azzal is, hogy a társulási folyamat akár 8–10 évig is eltarthat, csak a szerződés ratifikálása legalább egy évig, és nem hoz automatikusan tagságot. Másodszor, kilenc évbe telt, míg az EU a narancsos forradalom után – ami az Európa melletti manifesztáció volt – összetákolt egy elég attraktív politikai tervet az ukránok számára. A társulási szerződés tartalmaz technikai és politikai elemeket, mind a politikai elit, mind a nép támogatja. A Janukovicskormány is megdolgozott azért, hogy elkészüljön a több mint ezer oldalas dokumentum.  Harmadszor, ahogy e hasábokon már volt erről szó, Janukovics elnöknek úgy kell a társulási szerződés, mint egy falat kenyér, hogy 2015-ben esélye legyen a választásokon megszólítani a nyugat- és közép-ukrajnai választókat. Moszkva nehezen fizet annyit, hogy Ukrajna gazdasági problémáit el lehetne kendőzni a választásokig. Az ukránok nagy többsége ráadásul egyértelműen az EU-t választja, egy friss felmérés szerint 45% az unióval való szerződést támogatja szemben a Putyinféle vámuniót pártolók 14%-ával. Vagyis ez a kérdés alighanem a választási kampány legfontosabb eleme lesz.  Negyedszer, a társulási szerződés nem az EU és Oroszország közötti választás, bár komoly lépés az EU felé. Az oroszok vámuniója szinte teljesen az EU alapján lett gründolva, vagyis lenne esély a két rendszert kompatibilissé tenni. Bár a vámunió az eddigi legkomolyabb – erős jogi alapokon nyugvó – integrációs projektum a volt Szovjetunió területén, az eddigi tapasztalatok alapján nem működik olyan jól, mint ahogy az első ránézésre tűnik. Vagyis az oroszok megtanulták imitálni a nyugati rendszert, de a működtetése még nem megy.  Tulajdonképpen két lehetőség vetélkedését látjuk. Sőt, inkább egy izgalmas mozi ez, s mivel jók a színészi teljesítmények, bele is élhetjük magunkat rendesen. Az ominózus 15 percet éljük most, amikor mindenki Ukrajnáról beszél. Ha az EU és Ukrajna valóban közelebb szeretne kerülni egymáshoz, akkor tenni kellene többet, semmint annyit beszélni.