Újabb pozsonyi csata

A kampányindulatoktól mentes miniszterelnökünk nem vitatja, hogy a helyi, valamint a megyei önkormányzatok anyagi helyzete nem rózsás, de addig érdemben nem tud rajtuk segíteni, ameddig nem ismeri meg az államháztartás jelenlegi állapotát. Ma kiderülhet, vajon a parlamenti képviselők közül mennyien fogadják el megalapozott álláspontját.

Ivan Šimko menesztését illetően azonban akadnak kételyek. Igazat adok Filip Obradovičnak, a Denník N kommentátorának, aki szerint Zuzana Čaputová azért vonta vissza a belügyi tárca vezetőjének megbízatását, mert a kormányfővel együtt megijedhetett Hamran István zsarolásától. Az országos rendőrfőkapitány ugyanis közölte: ha nem menesztik Šimkót, akkor fontos posztokat betöltó kollégáival együtt lemond. Ha elszánták volna magukat erre a lépésre, akkor feltehetően a jelenleginél is nagyobb társadalmi káoszt okozhatnának. Ezért is választotta az államfő a szerinte kisebbik rosszat.

A Šimko–Hamran csata valójában a hazai bűnüldözésben, illetve az igazságszolgáltatásban legalább három éve dúló csata folytatása. A történet akkor kezdődött, amikor Igor Matovič miniszterelnökként meghirdette a Szlovákiát behálózó, szerinte elsősorban a Smerhez köthető korrupció elleni harcot. Robert Fico az első perctől azt harsogta, hogy az akkori miniszterelnök a fontos posztokba beültetett híveivel együtt az ellenzék megsemmisítésére törekszik. Mire Matovič azzal vágott vissza, hogy a nyomozók szabad kezet kaptak bármilyen korrupciógyanús ügy felderítésére.

Aggályok elsősorban azért merültek fel, mert ugyan több ügy az OĽaNO elnökének érveit igazolja, de olyanokról is tudunk, amelyek viszont Fico véleményét nem cáfolják. Három jellemző ügyet említek. Dušan Kováčikot, a Speciális Ügyészség volt vezetőjét, Fico egyik bizalmasát különböző bűncselekmények miatt jogerősen nyolc év letöltendő börtönbüntetésre és 100 ezer eurós pénzbírságra ítélték. Martin Ribár ügyvédet viszont 565 napig tartották vizsgálati fogságban bűnszervezet működtetésének gyanúja miatt, aztán az Alkotmánybíróság elrendelte a szabadlábra helyezését, mert az eljárás során megsértették alapvető emberi jogait. Tanulságos Peter Kažimír ügye is. A szlovákiai jegybank jelenlegi elnöke még pénzügyminiszterként és a Smer akkori vezetőségi tagjaként 48 ezer eurót adott František Imreczének, a pénzügyőrség akkori vezetőjének, hogy gyorsítsa fel egyik nagyvállalkozó barátjának a forgalmi adó visszaadását. Erről a nyomozókkal együttműködő Imrecze vallott. Először Maroš Žilinka főügyész a büntető törvénykönyv sokat vitatott 363-as cikkelye alapján hiteles bizonyítékok hiányában felmentette Kažimírt, aki ellen mégis per indult, mert a nyomozók újabb bizonyítékot derítettek fel ellene.

Ezek a példák is igazolják, hogy az OĽaNO és Boris Kollár pártja, illetve a Smer vezetői évek óta megengedhetetlen nyomást gyakorolnak a rendőrségre, mert bűnügyekben egyikük sem makulátlan. Mindezt persze igyekeznek eltussolni. Pedig a Šimko–Hamran pengeváltás is tulajdonképpen innen ered. Nem véletlen, hogy Matovič a tárcavezető menesztését, Fico pedig a rendőrfőnök leváltását követelte. Ódor Lajosnak megbízott belügyminiszterként első számú feladata, hogy törvényes parlamenti választást készítsen elő és vezényeljen le. Amit meg is tesz. A pártok és a rendőrök közötti háború felszámolásásához csak a voksolás után felálló új kabinet kezdhet hozzá.