Új szomszédunk: a félelem

(Néha származhat előnyünk is abból, hogy Európa farvizén evezünk, nemde?!) Ám így is teljes joggal tartunk a terrorizmustól, ezért foglalkoznunk kell vele, ha úgy tetszik, meg kell vele „barátkoznunk”. Mert pár órányira tőlünk havi szinten történik valami eszeveszett borzalom. Semmi kétség, a szomszédba beköltözött a félelem, és most a mi ajtónkon kopogtat.

Nizzára nincsenek szavak. Mikor jutottunk oda, hogy elmeroggyant szerencsétlenek ahelyett, hogy csendben követnének el öngyilkosságot, teherautóval hajtanak emberek közé? Hogy tud valaki ennyire végtelenül gyáva lenni, az utolsó cselekedetében is? Mert félreértés ne essék, ebben nincs semmi hősiesség, mártíromság, vakhit, de még csak elszántság sem. A nizzai őrültnek semmi köze a mellesleg a szélsőségesek által amúgy is félremagyarázott dzsihádhoz. Ez az ember egyszerűen annyira sem volt képes, hogy a szokásosnál is jobban berúgjon és kis lakásában a derékszíjával felkösse magát a csillárra. Inkább úgy döntött, hogy lelöveti magát. Ehhez pedig a legeszelősebb és legembertelenebb utat választotta: hűtőkocsival a tömegbe. Dzsihád! Egyik első áldozata egy muszlim nő volt.

Annak ellenére, hogy mérhetetlenül alávaló a módszer, sajnos nagyon is működik. 84 embert megölt és több mint ötvenet egy életre megnyomorított. Ráadásul tízezrek kezdtek el még jobban félni. A legrémisztőbb pedig valóban az, hogy hasonló merénylet bárhol történhet és szinte lehetetlen megelőzni. Minimális volt a kommunikáció az elkövető és bárminemű terrorista sejt között. Azaz, ha jól is működne a francia titkosszolgálat (mert bőven van hova fejlődnie), nem tudott volna mit lenyomozni. Ez a szerencsétlen is autodidakta módon radikalizálódott. Megtehette, hiszen a modern terrorizmust főleg közösségi hálókon terjesztik, profi módon. Félelmetes belegondolni, hogy az Iszlám Állam pusztán hatékony propagandával egy rakás félkegyelműt változtat öngyilkos merénylővé. Ezért nekünk is valami hatékonyabb dolgot kell kitalálnunk annál, hogy küldünk még pár anyahajót meg vadászgépet a déli vizekre. Igen, ezekre is szükség van, de attól hogy szórjuk a bombát Szíriában, aligha lesz kevesebb öldöklés itthon.

Sajnos borítékolható, hogy további merényletekre számíthatunk, és az is egyre valószínűbb, hogy nem a nizzai volt az utolsó „civil terrorista”. Marad akkor a félelem? Nem. Hozzá kell, és hozzá is fogunk szokni, hogy kicsit másképp értelmezzük a biztonság fogalmát. Tel-Avivban minden kávázó teraszát fegyveres biztonságiak őrzik. Időről időre mégis sikerül egyet-egyet felrobbantani. De másnap a környéken már nem lehet asztalt találni, tömve vannak a kávézók, és az emberek nem azt lesik, hogy mikor robban a következő. Nem hagyják magukat megfélemlíteni, egyszerűen nem nyitnak ajtót a félelemnek. Nehéz, de meg kell tanulnunk nekünk is.