Tűzoltók a szír tűzfészek körül

Voltak olyan témák, amelyekben megállapodás született. Ezek az átmenet folyamata, a választások és az ENSZ szerepe – mondta Laurent Fabius francia külügyminiszter. „A találkozó történelminek minősül. Ez volt az első alkalom, hogy minden szereplő közös asztalhoz ült” – tette hozzá Federica Mogherini, az Európai Unió külpolitikai főképviselője. A kulcsszó az utóbbi, vagyis az, hogy a válságban érintett valamennyi szereplő – leszámítva Bassár el-Aszad szír elnök kormányát – egy asztalhoz ült, beleértve a mindeddig kiközösített Iránt is. Szíria addig csupán egy volt a közel-keleti szomorú történések között, amíg az Európai Unió partjait el nem érte a megállíthatatlannak tűnő menekültválság. Még akkor is csupán standard neheztelések hangzottak el a nyugati politikusok részéről, amikor kiderült, a polgárháború több országot érintő káosszá vált, a harcmezőkön pedig megjelentek az al-Kaida és az Iszlám Állam szélsőséges szunnita szervezetek harcosai is. Amikor azonban a nyár elején masszív menekülthullám indult a normális életre alkalmatlanná vált országból, majd a hullámot meglovagolva Európa felé indultak a fejlődő világ elégedetlenjei Eritreától Bangladesig, végezetül szeptember végén a szír égbolton megjelentek az orosz vadászbombázók, nos, akkor már lépni kellett. Helyszűke miatt most ne mélyedjünk bele, hogy már a Szírián belül húzódó szunnita–síita frontvonalak is mennyire mélyek, hogy milyen elnyomó, a problémákat végképp nem orvosoló gépezetet működtet az egyébként orvos végzettségű el-Aszad elnök, hogy az ország kapcsán milyen érdekellentétek feszülnek az Egyesült Államok és Oroszország, illetve Szaúd-Arábia és Irán között. Ha ehhez a gyúelegyhez még hozzávesszük az iszlamista szélsőségesek térnyerését, akik esetenként egymás ellen is harcolnak, továbbá a mindmáig az államiságukért küzdő kurdokat, akkor könnyen belátjuk: a regionális szereplők és a nagyhatalmak együttes nyomása és egyeztetett fellépése kell ahhoz, hogy legalább középtávon csillapítsák a Szíria nevű tűzfészek pusztító hatását. Az egykor viszonylag fejlett országban napjainkban legalább 11 millió ember vált földönfutóvá, szír menekültek millió élnek, vagy inkább vegetálnak a környező Törökországban, Libanonban és Jordániában. Idén jött el az a billenési pont gondolkodásukban, amikor a több mint 4 éve húzódó háború miatt azt a következtetést vonták le, el kell menniük, ha emberi életet akarnak élni. Ez érthető, mint ahogy az is, hogy a szíriaiakhoz csatlakozó többi menekült láttán az Európai Unióban fokozódik az ellenérzés a migránsok iránt. Egyre világosabb, hogy ekkora tömeget belátható időn belül képtelenek leszünk szervesen beilleszteni az európai társadalmakba. Az egyetlen megoldás, hogy a menekülthullámot kiváltó okokat kell megoldani. Ennek egyik nagyon fontos lépése a Szíriáról tartott sokoldalú egyeztetés, amelyet alig két hét múlva egy újabb követ. És bár Philip Hammond brit külügyminiszter szerint „a folyamat lendületet vett”, mi több, diplomáciai források szerint felmerült egy terv arról, hogy 4–6 hónapon belül tűzszünetet kell elérni Szíriában, nyilvánvaló: nagyon nehéz lesz elérni az országos tűzszünet betartását, a kormány és ellenzéke között elakadt tárgyalások felújítását, valamint új választások kiírását. Mégis meg kell próbálni, mert még a korlátozott siker is emberéletek ezreit mentheti meg, bevonhatja Iránt a nemzetközi vérkeringésbe, végezetül csökkentheti a menekülést tervezők számát.