Trendek, törekvések, platformok

Szándékosan nem azt írtam, hogy kormányválság. Ez ugyanis már sokkal több. Hiszen már a mindennapjainkat érinti: az oktatás akadozik, az egészségügy romokban, felszökő energiaárak, hiányzó lakossági kompenzáció, a vállalkozások támogatása késik, s ennek következménye a növekvő munkanélküliség. Több országot recesszió fenyeget. Szlovákia 2023. évi költségvetése az ország rendkívül dinamikusan növekvő eladósodását vetíti elénk.

Újrarendezés

Nemcsak Európa, hanem az egész világ is egy nagy újrarendezés előtt áll. Ennek mikéntjét, illetve várható variánsait írta meg elemzői pontossággal Kerényi György abban az interjújában, melyet Jarábik Balázszsal, az EU biztonságpolitikai miszsziójának volt politikai igazgatójával készített. Az interjút minden érdeklődőnek szíves figyelmébe ajánlom. Terjedelmére való tekintettel részletekbe nem bocsátkozom. Amit azonban fontosnak tartok kiemelni, az röviden a következő.

Az újrarendezés résztvevői kizárólag a világ nagyhatalmai lesznek: Kína, India, Amerika, az ázsiai térség, illetve vélhetően csökkenő súllyal Oroszország és Európa. Jarábik Balázs az interjúban következetesen nem Németországról, Olaszországról, Franciaországról, esetleg Spanyolországról beszél. Határozottan több vonatkozásban is kizárólag Európát nevesíti szóba jöhető szereplőként.

Feltételezhetjük, hogy a következő történelmi átrendeződés tektonikus erejű lesz. Azt, hogy 10, de akár több évig is tarthat ez a folyamat, és mikorra ér el egy egyensúlyi állapotot, nem tudhatjuk. Végső hatásait sem tudjuk azonosítani. Amiben viszont bizonyosságot vetíthetünk előre, az az a tény, hogy az új rendeződés alapvetően különbözik majd a jelenlegitől.

Kisebbségek hozzáállása

Nekünk, a közép-európai pici országokban élő kisebbségeknek fontos tanulság, hogy az adott ország sérülékenységét is figyelembe véve – több ízben akár az ország politikai vezetésével egyet nem értve – mindig az együttműködésre kell törekedni. Persze nem minden áron. Demokratikus keretek között, proaktívan.

Tekintettel arra, hogy az említett újrarendeződés különböző hatásokat válthat ki Közép-Európa egyes országaiban, nekünk elemi érdekünk a folyamatos világos magatartás kommunikálása országon belül. Ezt hatékonyan akkor gyakorolhatjuk, ha részesei vagyunk a politikai döntéshozatalnak, a közigazgatásnak és természetesen az önkormányzatoknak.

Politikai érdekképviselet

A politikai döntéshozatal terepe, ami mindannyiunk számára nyilvánvaló, a parlament és a kormány. Tehát érdekeink hatékony érvényesítésének feltétele a parlamenti választásokon történő sikeres szereplés.

Tokár Géza az Új Szó 2019. április 28-án megjelent írásában elhasznált politikusokról, rossz alternatívákról s arról is értekezett, hogy az MKP „csendesen, kimondatlanul, de érezhetően feladta még a reményét is annak, hogy saját magától képes átlépni az 5 százalékos küszöböt, helyette pótmegoldásokban gondolkodik”. Mi a megoldás? – kérdezik sokan. És joggal.

Az MKP felelőssége

Az MKP-s „héjákat” terheli a felelősség az önálló szlovákiai magyar kisebbségpolitika cserbenhagyásáért. Azért, hogy a Fidesz propagandistáihoz szegődtek. Vajon több tál lencséért? Annak a pártnak a szószólói lettek, melyet az az Orbán Viktor vezet, aki kettéosztotta Magyarországot, és a vele egyet nem értőket hazaárulónak bélyegzi. Aki lenullázta a parlament alkotmányos jogállását, semlegesítette az ügyészséget, bedarálta a médiát, kiüresítette a demokratikus intézményrendszert, ellehetetlenítette a közbeszerzést, majd mondvacsinált okokra hivatkozva bevezette a rendeleti kormányzást – kiiktatva így a parlamentet –, lásd a 2023. évi költségvetés elfogadását. És végül: létrehozta a demokrácia nélküli többpártrendszer „kulisszáit”. Vajon ezen az úton kívánnak haladni az MKP vezetői? Netán honosítani kívánják a Fidesz hatalompolitikai eszközeit? Lesz-e eredmény és milyen? Milyen viszonyban van közösségünk „nyomorúsága” és az egyéni politikai felelősség?

Senki nem tagadja, hogy a volt MKP-nak van a legtöbb támogatója. Ezzel együtt persze a legnagyobb felelőssége is. Az őszi „kis választást” csúnyán beárnyékolja Berényi és Forró gyümölcsöző együttműködése. Mint tudjuk, Berényi jelölését alulról nem támogatták. Ezt a tényt figyelmen kívül hagyva a párt jelenlegi elnöke, Forró Krisztián úgy döntött, Berényi József lesz a jelölt. Talán ez Forró első autokratikus fecskéje? Akár így van, akár nincs, ez mindenképpen a demokrácia látványos és szembetűnő megcsúfolása volt. Mit is gondoljon minderről a tagság? El kellene dönteni, hogy visszatérnek a párt döntéshozói az elkötelezett demokratikus vezetéshez. Talán ez lehetne az együttműködéshez vezető, alapvető első lépés.

Etnikai politizálás

Az MKP nem zsarolhat. A magyar választók nem gyarapodnak, sőt inkább fogynak. Mindenki számára világos, hogy külön-külön sem a liberálisok, sem a kereszténydemokraták nem nyerhetnek választást. Közéleti-politikai pártok vitáiban rendre felmerül a kérdés: vajon tartható-e egyáltalán a korábbi eszmeáramlatok, oldalak minősítése? A vita eldőlni látszik. Mintha a kor meghaladta volna a klasszikus jobb-bal, liberális-konzervatív, keresztény-nemzeti meghatározásokat. Amennyiben ugyanis egy működő, részvételi, parlamentáris demokrácia képes biztosítani az alapvető emberi és politikai szabadságjogokat, az egyén méltóságát, a minőségi oktatást, az észszerű gazdaságpolitikát, az igazságos adópolitikát és az annak megfelelő igazságos szociális hálót, a környezetvédelmet és a megfelelő klímapolitikát, s mindezt alkotmányos garanciákkal körülbástyázza, felmerül a kérdés: vajon van létjogosultsága az etnikai politizálásnak? A vegytiszta etnikai politizálás gyümölcse, tényszerűen a 2010. júliusi parlamenti választás eredménye a következő: MKP 4,33%, Híd 8,13 – 14 parlamenti mandátum. A 2012. márciusi előre hozott választás eredménye pedig: MKP 4,28%, Híd 6,89 – 13 parlamenti mandátum. A két választás eredménye mindennél világosabban, cáfolhatatlanul mutatja, hogy a szlovákiai etnikai politizálás egyértelmű kudarc. Az MKP mindkét választáson a parlamenten kívül rekedt. Sajnos, ez szinte a mai napig tart. És az a sok-sok kívül rekedt szavazat nem erősítette a magyar politikai érdekérvényesítést.

Fontos az együttműködés

A siker záloga kizárólag az együttműködésben rejlik. Nem a szavazatok osztott számszerűsége az irányadó. Azok a pártvezetők, akik ezt nem tudatosítják, talán más szakmát választhatnának. Nem lesz előrelépés mindaddig, amíg a pártvezetőség többsége nem a konszenzusos megoldásokat keresi. Ezt indokolja az AKO friss közvélemény-kutatásának az eredménye is, miszerint a magyar választók 35%-a egyáltalán nem szavazna. A Szövetség választói főleg a 34–49 és az 50–65 év közöttiek – utóbbiak főleg a volt MKP szavazói. A parlamenti küszöb eléréséhez 143 ezer voks szükséges 65%- os választói részvétel mellett. Tehát egyedül nem megy. A platformok nélkül nem jön ki a matek, többek között.

Persze több más oka is van a már hosszúra sikeredett parlamenten kívüliségnek. Pártjainknak hiányzik az „értelmiségi – szellemi holdudvara”. A kiút – a megoldáskeresés – semmiképpen sem a Berényi József által szorgalmazott platformok megszüntetése a jelenlegi formában. Sőt az maga a bomlás, a vég kezdete lenne. A személyes felelősség kérdése megkerülhetetlen. Jelen folyamatban csak az újra-, illetve hosszú távra építkezés lehetősége csábító. Igaz, „közpolitikai műhelyünk” még nincs, de figyelve a Ravasz Ábel vezette Bél Mátyás Intézet tevékenységét és eredményeit, abban reménykedhetünk, hogy rendelkezésre állhat az a profi csapat, amely segítségünkre lehet egy új építkezésben.

Hogyan tovább?

Figyelembe véve a valóságot talán érdemes lenne alaposan megfontolni, hogyan lehet továbblépni. Tisztázni kellene a választóik struktúráját, majd egy átfogó felmérés eredményeinek figyelembe vételével fókuszálni kellene külön-külön a fiatal választókra, a gimnazistákra, az egyetemistákra, a 30–40 évesekre, majd a 40 és 60 feletti korosztályra. A fiatalok főleg a szociális hálón érhetők el, de ott is fontos lenne szinte az azonos korú személyes szószólók kiválasztása. Nem új, de működik, sőt elengedhetetlen a személyes kapcsolattartás a választókkal. Nem spórolható meg a „vidék lejárása” – és ez nem csak a választások előtt érvényes.

Nem adhatjuk fel a kisebbségi érdekérvényesítés hatékony innovatív eszközeinek elsajátítását és azok gyakorlati érvényesítését! Tudatosítanunk kell, hogy nem élhetünk buborékban, hiszen az a megszűnéshez vezethet. Egyenrangú jogállásunkat csak a szlovákiai politikummal való értékalapú együttműködés biztosíthatja. Gyakorlatilag elengedhetetlen egy megfelelő szlovák párttal való együttműködés keresése.

A megújulás képessége

Végül a közelmúlt eseményei is inspirálhatnak, sőt erősíthetik a bizalmunkat az útkeresésünkben. Szlovákia a közelmúltban két ízben is bizonyította, hogy rendelkezik egy különleges megújulási képességgel. Demokratikus úton véget tudott vetni a Mečiar-érának, majd pedig a Fico-kormány elkanászosodásakor a „Tisztességes Szlovákia” mozgalom – főleg a civilek – olyan tömeget volt képes az utcára szólítani, mely nyomására a miniszterelnök és a belügyminiszter is kénytelen volt távozni posztjáról. A rövid Pellegrini-kormány regnálása után pedig új választás volt. Az utóbbi cseh elnökválasztás is azt mutatja, hogy a cseh választók sem rezignáltak a demokratikus értékekre. Prágában most értékválasztás volt. A választók elsöprő többsége határozott nemet mondott a populizmusra, az extrémizmusra. Kívánatos lenne, hogy a „kisebbségi” politikai vezetés a civilek aktív részvételével és az értelmiségiek megfontolt magatartásával, aktívan és láthatóan részt vállalnának ezekben, a demokráciánkat megőrző folyamatokban