A kiút...

Kisebbségi valóságunk továbbra is a torzsalkodás és széthúzás tanúi pozíciójába kényszerít sokunkat. Az előzmények, az okozati összefüggések mindannyiunk számára – több elemzői írásnak köszönhetően – világosak. Jelen állás szerint ismét a parlamenten kívül rekedünk. Ennek okát, leegyszerűsítve ugyan, de többen a megállapodás hiányában látják. És igazuk van. Természetéből eredően és rendeltetése szerint is minden politikai párt alapvető célja a hatalomban való részvétel. Abban általában egyetértés van, hogy az embereknek individuálisan, minden helyzetben van választásuk. Így van ez a politikai döntések meghozatalánál is.

Jellemvonások

Talán érdemes a jellem, a karakter szempontjából is vizsgálni az egyéni, meghatározó személyiségi jegyeket. Ezt nagyon fontosnak tartom, ugyanis egy-egy csoportközösség befolyásolása esetén ez lehet nagyon pozitív, de ugyanakkor rendkívül káros is. Márpedig egy képviselő esetében nem mindegy, mennyire jellemes, és milyen értékek mentén kívánja „vezetni-befolyásolni” közösségét. Mert milyenek is vagyunk – lehetünk? Akarnokok, pipogyák, bátrak, tisztességesek és gerinctelenek, műveltek és kevésbé műveltek, törekvőek és céltudatosak vagy fordítva.

Elrettentő példa

Elrettentő példaként idézem az MKP-s dunaszerdahelyi polgármestert, aki az önkormányzati választás után az egyik hírportálnak a következőket nyilatkozta: „Világossá tettem, főleg az újaknak, hogy senki sem azért került ide, hogy megváltsa a világot….Akik újoncként bekerülnek ebbe a világba, gyorsan rádöbbennek, hogy nincs olyan hatalmuk, és nincsenek olyan lehetőségeik, hogy világmegváltó tényezők lehessenek”.

Ez a nyilatkozat nem szorul kommentálásra. Pici interpretálásra viszont igen. Magyarra fordítva: mit is üzent a polgármester az új képviselőknek? Azt, hogy nix ugribugri! Azt, hogy kussolhattok! Azt, hogy hiába lenne jó és kivitelezhető, észszerű javaslatotok, nem megy majd át, mert azokat hatalmilag meggátolom! Azt, hogy igazodhattok – nem kellenek új gondolatok, kreatív költségkímélő megoldások! Pedig égető szükség lenne az új megoldásokra. Hiszen botrányos megoldások egész sorának lehetünk tanúi – lakásmutyi, autóbusz-beszerzés, iskolai étkeztetés…az átláthatóság teljes hiánya. Szomorú és egyben elkeserítő, hogy ilyen karakterű városvezetője van Dunaszerdahelynek.

A Magyar Fórum tárgyalásain Forró Krisztián, aki elvileg és formálisan az országos tömörülés elnöke, nem vesz részt – mondván: ez őt nem érdekli. Igaz, ő már nem is látszik ki Berényi zsebéből. Mindezt megelőzően Berényi kijelenti: az MKP-platform listájáról egyetlen helyet sem kaphat a Magyar Fórum. Ép ésszel az utóbbi pártvezetők magatartása föl nem fogható. Az elmúlt évek politikai tevékenységét elemezve arra a megállapításra jutunk, hogy míg az MKP rendre különutas és együttműködést elutasító formáció, a Híd ezzel szemben a széles körű együttműködés híve volt. És tegyük hozzá: sikeres is volt. Vajon érdemes volna-e ezzel összefüggésben megvizsgálni az egyéni karakterjegyeket is? Meggyőződésem szerint igen. Jómagam nem utasítanám el a szakmailag megalapozott pszichotesztet sem. Ami viszont megkerülhetetlen, szélesebb összefüggésben, az a fi deszes magatartás és politikai gyakorlatának hatása politikai vezetőinkre. A dolog megtévesztő, ugyanis rendre azt szajkózzák, hogy a szlovákiai magyarok érdekeit képviselik. Vajon miben és hogyan? Talán tisztul a kép, ha közelebbről megvizsgáljuk a csábító-átkos listás hely fogalmát, tartalmát.

Mi a listás hely?

A listás hely azt a reményt sugallja, hogy reális a mandátumszerzés. Azt, hogy a jelöltlista elejéről tényleg bejuthatok a parlamentbe. Ez a lehetőség a 150-es lista első 15-20 helyében rejlik. Vajon miért folyik „élet-halál” harc az első 15-20 helyért? Hát a képviselői státusz megszerzéséért. Az elnyert státusz biztosítja az említett listás hely tartalmi kiteljesedését. A gyakorlatban ez többek közt ugrásszerű életszínvonal-növekedést, immunitást, kiváltságos pozíciót, információkhoz való hozzáférést, ingyenes tömegközlekedést, fokozott társadalmi megbecsülést és egyéb, euróban nem kifejezhető előnyöket biztosít, például a kapcsolati tőke hatékony működtetésének lehetőségét stb.

Érdemben annak vagyunk tanúi, hogy főleg ezért folyik a kíméletlen könyöklés, az „egy tapodtat sem hátrálunk” politikai vezetési magatartás, „a berényis 1 helyet sem adunk át.” Külön diszkrét bája az egész „listaállítási ügyletnek”, hogy a sorrendet a politikai vezetés határozza meg. Így nem meglepő, hogy az esélyes első helyekre saját magukat sorolják. Nem vitás, hogy megegyezés híján nem reális a parlamenti bejutás.

Mi a megoldás?

Én mint szlovákiai magyar választó valóban abban vagyok (remélem sok-sok tízezer honfi társammal együtt) érdekelt, hogy legyen parlamenti képviseletünk. Jelen állás szerint a feszült helyzetet feloldva és oldva, a kiútkeresés jegyében megfontolásra ajánlom:

1/ A jelenlegi országos politikai vezetés egységesen vonuljon le az országos lista első 20 helyéről!

2/ Keressék meg a 20 „mesterlövészt” a több mint százezer választásra jogosult magyar köréből (valószínűsítem, hogy található a politika és a közigazgatás iránt egyaránt érdeklődő, független, erkölcsileg feddhetetlen, szakmája területén kiváló eredményeket felmutató 20 személyiség)!

3/ A jelentkezőket „szűrje” meg egy független szakértőkből – politológusokból, újságírókból, szociológusokból, egyetemi tanárokból, a politikai platformok által delegált képviselőkből álló bizottság! Ezen az alkalmassági „vizsgán” értékeljék a személyiségi jegyeket, az együttműködési készséget, az önálló gondolkozás, a kreativitás, a csapatmunka s egyéb készségeit!

4/ A politikai-parlamenti tapasztalat hiányának kiküszöbölése érdekében a politikai vezetés tagjai kötelezzék el magukat az így megválasztott független képviselők asszisztensi pozíciójának ellátására!

Nyilván az „új független” jelöltek az általános erkölcsi bizonyítvány mellett szívesen vállalják valamelyik (KPMG, Deloitte…) nemzetközi könyvvizsgáló átvilágítását is. Az utóbbi vagyonvizsgálat messze mutató, innovatív magatartás. Kivételes, példaértékű magyar újítás lehet(ne) Szlovákia választási, illetve jelöltállítási gyakorlatában.

A parlamenten kívül...

Vészforgatókönyv – a parlamenten kívül maradás esetében egyetlen esélyünk az újraépítkezés. Minden nehézségével, nyűgjével, de örömével is. Olyan „karakterek” összefogására lesz szükség, akik nyitottak, el- és befogadók, toleránsak, azonos a polgári értékrendjük, és az együttműködés irányában egyaránt elkötelezettek.

A világ rendkívüli kihívások elé néz. Mi sem tudjuk ezek alól kivonni magunkat. A gazdasági-pénzügyi válságok, a jogállamiság, a klíma, a biztonság és a szegénység politikai kérdéskörei mind-mind olyan tényezők, melyek minket is érinteni fognak. Sajnos mindezeket mi több okból nem tudjuk befolyásolni. A saját dolgainkat viszont – képviseletünk által – befolyásolhatjuk. Ebben legyen segítségünkre a józan ész, a mértékletesség, a tudás és a tapasztalat! Nagyon kívánatos lenne, ha a magyar választók tudatosítanák az előttünk álló parlamenti választás fontosságát, súlyát. Jól felfogott érdekünk a parlamenti jelenlét.

Végülis ezáltal erősíthetnénk a jog uralmát, és szilárdíthatnánk a demokráciát. Nem utolsósorban pedig mérsékelhetnénk a populizmus, az extrémizmus és az egyéb negatív jelenségek, például a kibertérből is ránk zúduló dezinformációk romboló hatását.