Továbbra is kihívás marad a bevándorlás

Az Aquarius augusztus 11-én 141 főt mentett ki két mentőakció során Líbia partjainál. A mentést követően azonban a hajó 5 napig készenléti állapotban továbbra is vízen maradt, miközben az EU-s államok vezetői arról vitáztak, hogy ki biztosítson mind kikötőt, mind befogadást a menekülteknek. Miután Olaszország és Spanyolország is elutasította a hajó fogadását, végül Máltán köthetett ki, de csak azzal a feltétellel, hogy nemcsak Málta, hanem Franciaország, Spanyolország, Portugália, Luxemburg és Németország is befogad a hajóról menekülteket.

Nem először szembesült az Aquarius elutasítással európai kikötőben. Júniusban 630 menekülttel a fedélzetén elutasította Olaszország és Málta, valamint Franciaország és később Spanyolország is negatívan viszonyult a kikötési kísérletekhez. Mindez azt mutatja, hogy a mediterrán országok közül egyre több elégeli meg a menekültáradatot, valamint az európai szolidaritás és kölcsönös segítségnyújtás hiányát. Olaszország nyilvánít véleményt a leghangosabban és leghatározottabban.

Matteo Salvini, az új olasz belügyminiszter június óta többször megtagadta külföldi szervezetek által működtetett mentőhajók kikötését, és azt hangsúlyozza, nemcsak véget vet a menekültek befogadásának, de 50 000 illegális bevándorlót deportál az országból. Salvini retorikáját a múltban is tettek követték: a belügy 2016-ban 6 000 főt, míg 2017-ben 6 500 migránst küldött vissza. Ezzel az a gond, hogy sokszor olyan országba küldik vissza az embereket, amely hivatalosan is veszélyessé lett nyilvánítva. Például Líbiában a menekültek sokszor embertelen körülmények között vannak elszállásolva és kínzásnak vannak kitéve.

Az SOS Mediterrán és az Orvosok Határok Nélkül szervezet többször felhívta már az európai kormányok figyelmét, hogy a mediterrán térség humanitárius válsága még mindig valós probléma. Bár kevesebb migráns érkezik a térségbe a krízis óta, de a tengerbe fulladók aránya növekedik. 2015-ben a tengeri folyosón keresztül érkező a több mint egymillió emberből 3 771 halt meg vagy lett eltűntnek nyilvánítva; 2016-ban a csupán 363 ezer érkezőből 5 096 halt meg a tengeren vagy tűnt el. Ezt a növekedést egyebek mellett az erősített határvédelem – mind török, mind európai területeken –, és az EU–török egyezmény magyarázza, mely ugyan csökkentette az útnak indulók számát, de új tengeri folyosó kialakulását idézte elő. Vagyis most a migránsok főként Olaszországot célozzák meg a nyílt tengeren, ami sokkal veszélyesebb. Növekedett tehát az Olaszországra nehezedő teher és a térség humanitárius válsága is.

A Földközi-tengeri migráció nem fog a közeljövőben megszűnni. Olaszország évek óta kéri európai partnereit, hogy járuljanak hozzá a 2013 óta folyamatosan érkező, migrációs hullám kezeléséhez. Hiába csökken az érkezők száma, ha az európai táborokban állomásozók helyzete nem oldódik meg. Ugyan a június 15-i EU-csúcson született nyilatkozat a kölcsönös megsegítés, és különösképpen Olaszország támogatásának fontosságáról szól, továbbra is várjuk a szükséges intézkedéseket, miközben tömegek várakoznak a mediterrán országok táboraiban, és ezrek halnak meg az EU közvetlen határán.

Rácz Orsolya

A szerző kül- és biztonságpolitikai szakértő