Tökös Madám és a többiek

Nagyanyám nem szerette a macskákat, mert egérfogás mellett sokszor az asztalra készített, egy pillanatra őrizetlenül hagyott ebédet is megdézsmálták. Mégis, amikor alapiskolás koromban egyik osztálytársamtól születésnapomra kiscicát kaptam ajándékba, ő volt a leglelkesebb a családban, s az asztal alatt elbúvó csöppséget elnevezte Pistinek. Pisti a család legdédelgetettebb kedvence lett, amit ő meg is próbált maximálisan kiélvezni. Éjszakánként az ágyamban aludt, de nem volt rest az asztalon felejtett ételt sem meglopni. Mindent megbocsátottunk neki. Pisti a Guinness-rekordok könyvébe is szeretett volna bekerülni, hiszen macskákhoz képest szokatlanul hoszszú életet élt, húszévesen temettük el a kert egyik szegletébe, amelyben azóta már több cica nyugossza álmát. Mert mondanom sem kell, hogy Pistit további cicák követték a háztartásban. Berci, akiről az első szülése után derült ki, hogy lány, Zsombor, aki az egyik vajdasági barátomról kapta a nevét, Husika, akit viszont nem Cicciolináról neveztünk el, s idővel az összes környékbeli macska otthonos lett nálunk. Néha ugyan előkerült a seprő is, hisz már öreganyám megmondta, hogy a macska a legjobb gazdasszonyfrissítő, mégsem tudtunk tartósan haragudni rájuk. Volt, amelyik megtanulta a sütő, a másik a hűtőszekrény ajtaját kinyitni. Sokáig csak egy-egy macska maradt meg tartósan a háztartásban, de amióta anyám nyugdíjas lett, egyre többen lettek. Anyám mindegyikkel megtanította a nevét, s elég volt egyet kiáltania, a legtávolibb sarokból is azonnal előkerült. Volt, amelyik a boltba is rendszeresen elkísérte. Délidőben, a jól megérdemelt ebéd elfogyasztása után, magyarnóta-hallgatás közben mindannyian anyám ölébe telepedtek, és bizony sokszor hajba kaptak, mert hatan már nem fértek el kényelmesen. Valamelyik nap este anyám szomorúan újságolta, hogy a hat közül az egyik, a szintén lánynévre keresztelt, de később kényszerből nevet módosító Tökös Madám eltűnt, s egész nap nem jelentkezett. Bár azóta már pár nap eltelt, s a macska még mindig sehol, anyám reménykedik. Volt úgy, hogy Pisti két hétre is elcsavargott, hátha ez is visszajön – mondja elcsukló hangon, s éjjelenként többször is kinéz az ajtón, hisz a hófehér Tökös Madám az éjfekete Kormossal mindig ott éjszakázott a küszöbön.