Tizensokadik fizetés

A kormány tavaly, a 2017-es költségvetés beterjesztésekor még 0,44%-os GDP-arányos hiánnyal számolt 2018-ra, ám most már a 0,83%-ot is nagy sikerként adja el. Merthogy a jövő évi büdzsé ezzel az adattal számol. Hová lett a különbözet? Egyrészt a hosszabb távú céloknál mindig merészebb lehet az ember, ha politikus, utólag legfeljebb pár kommentáríró fogja számon kérni a vállalásokat. Másrészt közben rájött a kormánykoalíció, hogy acsarkodás helyett – vagy mellett – jobb osztogatni. Főként, ha látszólag van miből. Így lesz magasabb minimálbér, 13. és 14. fizetés.

A minimálbér emelésével nincs különösebb baj, a bevett neoliberális gazdasági mantrával szemben e sorok szerzője úgy gondolja, van értelme a folyamatos növelésnek. Egyrészt a megélhetési költségek is nőni szoktak (mégha az utóbbi egy-két évben el is szoktunk az inflációtól, idén visszatér), másrészt ha nem nő a minimálbér, a piac sok helyen nem képes magasabb fizetéseket kikényszeríteni. A hazai bérszint pedig, összevetve a termelékenységi mutatókkal, még mindig jelentősen alatta van az uniós átlagnak, a fizetéseket lenne hová emelni, anélkül is, hogy tönkremenne a – jelentős mértékben pont az olcsó munkaerőre épített – gazdaság.

Az osztogatás egy kreatív formája az SNS ötlete, amely úgy vezeti be a 13. és 14. fizetést, hogy úgy tűnjön: az állam ad valamit, miközben nem. Persze az intézkedés így is jár némi költséggel, mivel adó- és járulékmentes lesz a két pluszbér. A cégek többsége feltehetően eddig sem azért nem adott tizensokadik fizetést, mert adózni kellett utána. Egyszerűen nem akart vagy tudott. Ezen az SNS ötlete sem fog sokat változtatni. Amit beindíthat, az a trükközés. A pontos részleteket még nem látni, ám az adómentes rész megmozgathatja a vállalkozók fantáziáját. Új szerződést köthetnek az alkalmazottakkal: csökkentik a havi fizetést, ám 13. és 14. juttatást fognak osztani, úgy, hogy az évi bérkeret megmarad. Így elvileg az adó- és járulékok hetedét meg tudják spórolni. Miközben sem az állam, sem a dolgozó nem jár jobban.

Ennél sokkal tisztább megoldás lenne, ha az állam csökkentené a járulékterheket, persze azt nem lehet így eladni. Egy néhány tized százalékos járulékcsökkentés nem kommunikálható úgy, mint a 13. és 14. fizetés kvázi bevezetése – még ha, mint látjuk, csak egy nem kötelező érvényű rendelkezésről lesz is szó. Ami tipikus, az az állam hozzáállása saját alkalmazottaihoz. A cégeknél 13. és 14. fizetést szeretne, ám az állami és közalkalmazottaknak (tanároknak, orvosoknak, hivatalnokoknak) kemény bércsatákban, akár sztrájkkal való fenyegetések árán kell apró fizetésemeléseket kiharcolniuk. Az ország legnagyobb munkaadója az állam, ha jó példával szeretne elöl járni, már régen megtehette volna.