Titokzatos tervezet

Az MKP szerint az autonómia szó és a köré fonódott misztikum miatt hisztérikus reakciókra lehet számítani, ezért inkább később, egy nemzetközi sajtótájékoztatón mutatják be. Nem mintha egy nemzetközi sajtótájékoztató nem váltana ki hasonló hisztérikus reakciókat, tehát a tervezet bemutatásának elhalasztása teljesen érthetetlen.

A történtekre csak két magyarázatot találhatunk. Az egyik, hogy nincs kész a koncepció, vagy ami készen van, nem állja mega helyét. Ez esetben kissé felelőtlenség az autonómia szóval dobálózni a nagy nyilvánosság előtt. Mert – mint azt maga az MKP is kijelentette – a tartalom nélküli, puszta szóra is hisztérikus reakciók születnek. A másik magyarázat az lehet, hogy nagyon tudatosan halasztódik a koncepció bemutatása – legalább két évtizede. Nettó hergelés, tudatos hisztériakeltés. Mert ez mindenkinek jó valamire. Például arra, hogy racionálisan ne lehessen beszélgetni a kulturális vagy oktatási önrendelkezésről, de akár a gazdaságiról és a területiről sem, ha valakinek az igénye és az ízlése addig terjed. De mivel eddig a semmiről, csak egy üres szóról szólt a közbeszéd Szlovákiában, így az autonómiát mint valós célt kitűzők csak azt érték el, hogy elidegenítették a többségi közeget mára szó puszta említésével.

Márpedig az is biztos, hogy ha kulturális és oktatási szempontból nem érünk el valamiféle önrendelkezést, és a magyarkérdéshez egyáltalán nem értő, iránta semmi affinitást nem mutató, sőt, inkább ellenszenvvel viseltető könyökvédős és szemellenzős bürokratákra hagyjuk kulturális értékeink és oktatási rendszerünk felügyeletét és működtetését, akkor lassan csak egy skanzen területi autonómiájáért küzdhetnek a koncepció nélküli hivatásos autonómiaharcosok.

Lehetne beszélgetni arról, szüksége van-e a szlovákiai magyarságnak területi autonómiára vagy inkább kulturálisra, oktatásira, másmilyenre, de jelen helyzetben nincs miről vitázni, egyelőre a hergelés időszakában vagyunk. Két évtizede. S minél több lesz az érzelem a kérdésben, annál nagyobb lesz az esélye annak, hogy mindkét oldalon a nacionalizmuson élősködő politikusok játékszerévé válik a szó, s esélye se lesz  megtelnie tartalommal. Belengetés, fröcsögés, fröcsögés, bejelentés, fröcsögés, stb. Ez a végkifejlet nem azoktól felelőtlenség, akik a priori ellenzik az autonómiát, hanem azokra nézve veszélyes, akiknek valamilyen formája mégiscsak fontos lenne.