Tisztesség

A mostani eseményeket sokan hasonlítják 1989 novemberéhez. Pedig nem így van. Csehszlovákia akkor totalitárius állam volt, többpártrendszer, sajtószabadság nélkül. Most parlamenti demokráciában élünk, annak minden vívmányával együtt, beleértve a szabad választás jogát és a sajtószabadságot, amely szemmel láthatólag nem szűnt meg. A vívmányoknak azonban van hátránya is, például az, hogy nem mindig a „mi” pártunk nyer. Sajnos, ilyenkor a „vesztesek” egy része, bárki legyen is az, azonnal hangos, gyakran vulgarizmusokba torkolló csaholásba kezd, a „mieink”-re és az „ellenség”-re osztva az embereket, megfelelő ideológiákkal, de leginkább felkorbácsolt érzelmekkel támogatva a saját igazát. A „velünk vagy ellenünk” egyidős az emberiséggel, de ez az újfajta kategorizálás 1989 novemberében kezdődött, amikor a jobboldali demokraták a többieket „régi struktúrák”-nak, az új rendszerre nézve veszélyes poszttotális maradványoknak bélyegezték. Az persze más kérdés, hogy a VPN, amelynek 1990 tavaszán csökkenni kezdett a támogatottsága, végül paradox módon annak köszönhetően is nyerte meg az első szabad választásokat, hogy a választási listájára volt kommunistákat, azaz régi struktúrákat is felvett. Vagyis amikor úgy felelt meg, a mesterségesen kialakított skatulyázást felülírta a politikai érdek. Ezek tények.
 

Bánjunk tehát óvatosan a skatulyákkal. Szerintem nincs ma olyan ember, akár tüntetett, akár nem, aki ne akarna tisztességes Szlovákiát. A kérdés az, hogy ki mit ért tisztesség alatt (és itt most nem elsősorban a tüntetőkre gondolok). Tisztességes az, amikor valaki szinte a gyilkosság kitudódásának pillanatában már az utcára szólít, a halottak iránti kegyelettel álcázva azt a szándékát, hogy végre-valahára hatalomhoz jusson? Tisztességes az, amikor a közvéleményt nyíltan manipuláló némely újságírók függetlennek és pártatlannak álcázzák magukat? A parlamenti demokráciában persze mindez megengedett. Megengedett és látszólag jogos tisztességtelenséggel harcolni a tisztességtelenek ellen. De ez tisztességes? Ez növeli a polgárok bizalmát?

Számomra az utóbbi történések a társadalmi valóság konstruálásának iskolapéldái. S bebizonyosodott, hogy az emberek nagy részét nem az egyébként létező tisztességtelenségek viszik ki az utcára, hanem az érzelmi bombák. Remélem, ezt a felismerést sosem fogják kihasználni azok, akik most csöndben figyelnek, és szintén van elképzelésük arról, hogy mi a tisztességes.