Tanuljunk végre Izraeltől!

A bejárat bejáratától kezdve katonák őrzik a repteret, nem zavaróan, de egy tucatnyi ponton jelen vannak, a csomagfeladás pedig egy kisebb állásinterjú: honnan jön, mit csinált Izraelben, van-e itt családja, mi a szakmája, épp csak azt nem kérdezik meg, hogyan látom magam tíz év múlva. Ezt lehet nem szeretni, mert kényelmetlen - de működik. 

A brüsszeli merénylet után egy izraeli diplomatával beszélek, a fejét fogja, hogy az európaiak csak most jönnek rá: nincs olyan, hogy szabadon bemehetek egy repülőtér külső várótermébe. 
Az újabb iszlamista csapás óta semmi olyat nem hallunk, amit ne hallottunk volna már ezerszer, minden európai merényletnél. Madrid, London, Isztambul, Ankara, kétszer Párizs és most Brüsszel: új időszámítás kezdődött, Európa szívét érte támadás, titkosszolgálati hiba történt, nem az iszlám tehet róla, lehetett volna bárki, nem engedünk a terrornak, nagyobb együttműködés, több koordináció szükséges, most már tényleg létre kéne hozni azt az adatbázist és megosztani a hírszerzési infókat. Hát, igen. 

Brüsszel után az izraeli miniszterelnök ismét megígérte egy európai kollégának, ezúttal a belga miniszterelnöknek, hogy segíti Európát a terror elleni harcban. Előtte francia kollégájának ígérte meg ugyanezt, máig nem tudjuk, igényt tartottak-e mindarra, amit Izrael az ügyben kínálni tud. Elég sokat, az a helyzet. A Közel-Kelet egyetlen élő, sokszínű demokráciáját nem a nyolcvanas évek vége, az első intifáda óta próbálja elsöpörni a környezete, hanem már kikiáltásának napja után lerohanták arab államok.  Izrael tudása persze messze nem tökéletes, de több évtizednyi, vérrel szerzett tapasztalatot gyűjtött össze előbb az arab nacionalista-szocialista, majd az egyre iszlamizálódó közeg napi terrorjával kapcsolatban. 

Pontosan fogalmaz a The Jerusalem Post elemzője, amikor mindenre kiterjedő, egységes „holisztikus biztonsági doktrínáról“ ír, hiszenIzraelben nincs, nem létezhet olyan, hogy a high tech adatgyűjtést nem egészíti ki a terepmunka, a beépülés a szélsőségesek közösségeibe, nem létezhet olyan, hogy nem ellenőrzik az iszlamisták kommunikációs csatornáit. 

Nem létezhet olyan, hogy egy repülőtér előcsarnokába csak úgy besétálok egy bombával, és nincs olyan, hogy nem tudtam ügynököket beszervezni a muszlim helyi közösségekbe. A túlélés a tét, ideje kinyitni a szemeket. 

Jean-Claude Juncker, az Európai Bizottság elnöke most azt mondja, az EU-ban „biztonsági uniót“ kéne létrehozni. Jó reggelt, Jean-Claude, remélem jól aludta át az elmúlt éveket! Tényleg eljött a biztonsági unió ideje? Éljen! Akkor kezdjük az elején: fejezzük be a tagadás időszakát. Háborúban állunk. Mert hogyan másképp nevezzük azt, ha hadat üzentek nekünk, a szabadságunknak, a kultúránknak, a demokráciáinknak, az életvitelünknek? És nem „a terrorizmus“ mint olyan az ellenség, mert azzal semmire nem megyünk, hanem nevezzük nevén: a radikális iszlám üzent nekünk hadat, tehát kivel állunk háborúban? Na, ugye, megy ez!  Innentől már csak egy apró lépés annak a Nagyon Bonyolult És Időigényes Adatbázisnak a létrehozása, amelyben a legutolsó belga közrendőr is megtalálja a körözött francia vagy brit terroristát. Egy lépés csak az ellenőrzések megszigorítása, a titkosszolgálatok racionális együttműködése, egy közös európai terrorstratégia megalkotása. És főként: tessenek végre visszahívni Netanjahut, biztos van még pár ötlete! 

„Aki feladja az alapvető szabadságát az átmeneti biztonságért, az nem érdemel se szabadságot, se biztonságot“ - mondta annak idején Benjamin Franklin. Legkésőbb Brüsszel után rá kell ébrednünk, hogy ez fordítva is igaz: az alapvető biztonságunkat sem áldozhatjuk fel egy átmeneti szabadság oltárán. 

SERES LÁSZLÓ, A szerző a HVG munkatársa, a Kapitalizmus blog szerkesztője