Tanmese a kártyavárról

Az elmúlt évek, évtizedek közbeszédét korrupciós botrányok sokasága jellemezte Szlovákiában. A társadalom rengeteg különböző ügyről szerzett tudomást. A Kuciak-gyilkosság még inkább megerősítette a korrupcióellenes hangulatot. Ennek eredményeként 2020-ban új gárda jutott hatalomra, amely megborította a rendszerváltás utáni évtizedek alatt kialakult politikai-gazdasági hálózatot, amit nevezzünk kártyavárnak a következő néhány sor erejéig.

Az évtizedekig stabilan álló kártyavár egyik-másik alsóbb lapja egyesével kiesett az alakzatból, amitől az instabillá vált. A vár egyre magasabban lévő lapjai kerültek górcső alá és már-már úgy tűnt, hogy a meggyengült alakzat egyszerűen összerogy. A munka sikeres elvégzéséhez az előző kormány(ok) részéről csak egy dologra lett volna szükség. Megtartani az emberek bizalmát. A rendőrök, ügyészek, bírók pedig szépen lassan kipöckölgették volna a kártyavár további lapjait. Egy idő után még a legjobban megépített és stabilan álló kártyavár is összeomlik.

A védők az aktuális hatalomba vetett bizalom meggyengülését kihasználva teljes gőzzel kezdtek neki a kártyavár megvédésének. Elsősorban a politikai szálakkal rendelkező ügyekben eljáró nyomozókat járatták le. A rendszerben maradtak segítőik, akik kaphatók voltak erre a feladatra. A főügyész a híres 363-as paragrafus segítségével több ügyben minimum elodázta egy-egy rendes bírósági eljárás lefolytatását. Végül, de nem utolsó sorban, a 2020-ban hatalomra jutott gárda egyes képviselői sem voltak túlságosan érdekeltek abban, hogy a kártyavár összedőljön.

A védők sikeresen ingatták meg a polgárok bizalmát a korrupciós ügyek kapcsán. A kártyavár meggyengült, de a közvetlen omlásveszély már nem állt fenn és lassan, de biztosan a védők vették át a kezdeményezést.

Mindeközben nyílt egy újabb front, amelynek célja a társadalom figyelmének elterelése volt. Így érkeztünk meg az olyan témákhoz, mint a migráció, LGBT-jogok, zöldpolitika és az ezekkel kéz a kézben járó tradicionalista-progresszív ellentét felfújásához. Alapjában véve a kommunikáció egy nagyon egyszerű üzenetre épül. Van egy klasszikus és hagyományosnak nevezett társadalmi normarendszer az egyik oldalon és van a másik oldal, amely a régi normákat akarja felrúgni. Az új normák pedig teljes bizonyossággal szétzilálják majd a társadalmat. Az elmélet alapköve, hogy a jövő minimum rosszabb lesz, mint a jelen – ha egyáltalán lesz jövő –, ha hagyjuk, hogy a másik csoport kerüljön hatalomra. Ez természetesen nem igaz, de nagyon jó mobilizációs erővel bír. Valamilyen formában mindkét oldal használja. A tradicionalisták csoportja a klasszikus normarendszer védelmezőjeként érezheti magát morálisan felsőbbrendűnek. A progresszív oldal pedig a tradicionalisták gondolkodásmódját tartja elavultnak, már-már barbárnak. Így alakul ki egy olyan szakadék a társadalom két csoportja közt, amely lényegében áthatolhatatlan. A pragmatizmust és racionalitást egyfajta dogmatizmus váltja fel. A mérsékelt centrizmus képviselői pedig valahonnan a szakadék mélyéről hallgatják, hogy mi történik odafenn.

A védők teljes offenzívája és a 2020-ban megválasztott gárda csúfos bukása megmentette a kártyavárat. Most a vár megerősítésének lehetünk tanúi. A speciális ügyészséget nagy valószínűséggel beszántják, hogy többé ne okozzon problémát. A már vissza nem fordítható ügyekben pedig a bűncselekmények büntetési tételeinek csökkentésével vetnének véget a sajátjaik szenvedésének.

A polarizált társadalomban a másik oldal eszköztárához társított intézményeket, törvényeket, társadalmi szabályokat a hatalmon lévő nézet képviselői kényükre kedvükre alakíthatják. Fölöslegessé válik a társadalmi vita, bárminemű párbeszéd, ami jobb esetben a rendszer egyik alapkövét képezi. A másik oldalt képviselők hangot adhatnak nemtetszésüknek, de a hatalom mögött ott áll egy csoport, amely hisz az intézkedések helyénvalóságában. A bizalom egzisztenciális félelmekre épül. Gazdasági problémákkal súlyosbítva, lényegében létkérdéssé válik a radikális döntések meghozatala. A másik oldal hatalomra jutását mindenáron meg kell akadályozni. Ez a pokolba vezető út, és mi padlógázzal hajtottunk fel rá. Keressük meg a következő kijáratot, míg nem késő.