Talán időnként túl sötéten látjuk helyzetünket

Egyik olvasónk levelében (Új Szó, 2002. 11. 6.) felháborodottan reagált a várható áremelésekre. Elégedetlensége érthető, azonban a levél hemzsegett a pontatlanságoktól, féligazságoktól, ezért szükségesnek véltük, hogy reagáljunk rá. Határ József úr levelében azt írta, a „miniszter urak könnyen vannak, mert az ő fizetésük legalább megközelíti az uniós szintet, talán ezért is kell titkosítani, hogy ne szégyelljék magukat, hogy ennyi pénzt elvisznek”. Nos, ezek a fizetések nem titkosak, a mellékelt táblázatban bárki áttekintheti. Az sem igaz, hogy megközelítik az uniós szintet, ellenkezőleg, messze elmaradnak tőle, sőt például a magyar vagy a cseh kormánytagok juttatásai is jóval magasabbak a szlovákiainál. Olvasónk azt kérdezi, melyik miniszter van megbízva azzal, hogy a fizikai dolgozók bérét is emeljék uniós szintre. Nos egyik sem, ugyanis ez teljes képtelenség. A kormány eleve csak a közalkalmazottak bérét emelheti, a magánszférában dolgozókét nem. Meg kell érteni, hogy a kormány nem költhet sokkal több pénzt, mint amennyit az adókból beszed. Nem lehet pénzt varázsolni, vagy csak úgy beindítani a pénznyomdát. A szűkös forrásokból a közalkalmazottak 450 ezres seregét (tanárok, orvosok, hivatalnokok, rendőrök, katonák, stb.) kell eltartani. Hogyan kaphatnának uniós bért, ha Szlovákia gazdasági fejlettsége messze elmarad az uniós országokétól, és nemzetgazdaságunk az uniós átlag durván egyharmadát termeli meg. Ha az állam jelentősen emelni szeretné a közalkalmazottak bérét, akkor vagy az amúgy is magas államadósságot kellene tovább növelni, vagy a már így is magas adókat kéne megemelni. Határ úr melyiket javasolja? Az állam nem fizeti a magánszektorban dolgozók bérét és nem is emelheti azt. Lehetősége van viszont a minimálbér megállapítására. Ennek alapján (elvileg) azt is meg lehetne tenni, hogy 100 000 koronára emelnénk a havi minimálbért, és rövidesen mindannyian boldog milliomosok lennénk. A helyzet azonban nem ilyen egyszerű. A munkáltatók egy bizonyos bérnél képtelenek többet fizetni, ezért vagy nem vennének fel újabb alkalmazottakat, vagy elbocsátanák a már meglevőket is. Magyarországon a minimálbér jelentős emelése miatt körülbelül 30 000 munkahely szűnt meg, miközben a minimumért dolgozók még így is csak alig 38 000 forintot visznek haza „tisztán”. Határ úr szerint 17%-os munkanélküliség mellett emeljük-e jelentősen a minimálbért Szlovákiában? A drágulásokkal kapcsolatban a valós ok nem az árak „uniós szintre emelése”. Minden normális piacgazdaságban költségarányos árakat alkalmaznak. Szlovákiában idáig államilag szabályozott árak voltak, magyarán a Szlovák Gázművek vagy az áramszolgáltatók olcsóbban árulták a lakosságnak a villanyt és a gázt, mint amennyiért ők megvették/megtermelték. (Ugyanez volt a helyzet a közlekedésben is.) A különbséget az állam állta, tehát végeredményben az összes adófizető dobta össze. A baj „csak” az ezzel a rendszerrel, hogy az egyenlősdi miatt a gazdagoknak is olcsóbb volt a gáz, a villany és a közlekedés, holott nekik semmi szükségük erre. Vajon olvasónknak megfelel-e az a helyzet, hogy az állam az ő adójából (már ha adófizető) is dotálja a villany és a gáz árát, hogy mondjuk Poór, Majský, Mečiar, Lexa és még számos „szociálisan rászoruló” egyén olcsóbban vehessen gázt és villanyt, mint a világpiaci ár. (Ne feledjük, hogy a jómódúak fogyasztják a legtöbb energiát, így a szabályozott árakból ők húzzák a legnagyobb hasznot.) Normális államokban az állam legfeljebb a rászorulóknak ad segélyt és nem mindenkinek garantál egy költségek alatti árszintet. Sajnálatos az is, hogy Határ úr képtelen különbséget tenni a Mečiar alatt tevékenykedő rablólovagok és a nyugati befektetők között. Mindkettőt tolvajnak tartja. Azt írja: „Szeretném, ha közölnének egy táblázatot, hogy a privatizált üzemek közül melyik m?ködik rendeltetésszer?en...” Bizonyára azt érti rendeltetésszerű alatt, hogy ezen cégek nyereségesek, becsületesen befizetik az adókat és a munkásaik járulékait, és betartják a törvényeket. Nos, szinte minden, külföldiek által megvett cég ide sorolható a korábban óriási veszteségeket termelő állami bankoktól kezdve a mečiari privatizőrök által csaknem tönkretett kassai vasműig, vagy a Slovnaftig. A teljesség kedvéért mellékeljük a táblázatot. Határ úr azt is állítja, hogy „a nyugati üzletembernek nem az a célja, hogy egy bizonytalan országba befektesse a vagyonát, hanem vagy „egyet hozok, kettőt viszek“ alapon eljárni, vagy teljesen tönkre tenni a céget...” Nos akkor mivel magyarázza azt, hogy például a Volkswagen több százmillió eurót fektetett be az országban , több mint 8 000 embert foglalkoztat, évente már 200 000-nél is több autót gyárt és Szlovákia kivitelének tizedét termeli meg. Az ország feladata az lenne, hogy minél több hasonló céget csalogasson be, ez talán jobb mint kiutálni a külföldieket. Határ úr továbbá arról ír, hogy egypár egyénen kívül – akiknek a „zsebét megtömték dollárokkal a privatizációnál” – az alsó és középréteg nyomorog. A helyzet azért ennél egy kicsit árnyaltabb. Szlovákiában évente 70 000 új autót adnak el (ebbe persze nem tartoznak bele a használt kocsik), már minden második emberre jut egy mobiltelefon, az emberek tolakodnak az egyre-másra nyíló bevásárlóközpontokban, a lakosság összfogyasztása növekszik, a bankok betétállománya pedig több tízmilliárd koronával emelkedik évente. Ezek az adatok azért nem egy nyomorgó országról árulkodnak. Végül olvasónk azt is írja, hogy az áremelések miatt polgári engedetlenség lesz, meg az, „hogy lopni fogják a villanyt meg a gázt is. Hogy miképp lehetséges? A rászorulóknak szívesen megmutatom.” Felhívnám a szíves figyelmét arra, hogy a lopás bűnnek számít, és nem csak a szlovák törvények szerint, de az unióban sőt a tízparancsolatban is.

A szlovák közjogi méltóságok fizetései

Pozsonyi parlamenti képviselő 37 100 plusz 25 970

Vidéki parlamenti képviselő 37 100 plusz 29 680

Parlamenti elnök 52 100 plusz 15 000

Miniszter 55 650 plusz 18 000

Miniszterelnök-helyettes 70 650 plusz 18 000

Miniszterelnök 78 150 plusz 18 000

Köztársasági elnök 148 400 plusz 40 000

Parlamenti képviselő asszisztense 25 000

Az adatok bruttó fizetések pótlékokkal együtt szlovák koronában