Szövik már

Annak, hogy politikai téren kiütötte a biztosítékot, számos ismert és elhallgatott oka van – egyebek közt az, hogy mindenre, ami a legutóbbi rendszerváltás utáni Magyarországról ered, illik rosszindulattal, de legalább szkepticizmussal tekinteni. Ez mostanság trendi; a „szőnyeg-üggyel” kapcsolatos álláspontok többsége pedig azt tükrözi, hogy európai lyukból csak európai szél fújhat.

Hogy valamennyi érintett népnél a szlovákságnak fáj legjobban a Habsburg-birodalom szőnyegbe szőtt 1848-as térképe, annak is prózai okai lehetnek – biztosan nem vették észre, hogy ők is ott vannak rajta, az egykori monarchia megannyi etnikumával egyetemben. Csakis ezért, s nem másért hangozhatott el olyan kijelentés, mely a kontinens egykori nagyhatalmát a Harmadik Birodalomhoz hasonlította, melynek csatlósállamai sorát Szlovákia is gyarapította. E tények és párhuzamok felismerésével a téma, pontosabban egymás történelmi „kiosztogatása” akár aktualitását is veszíthetné, ha nem kerülne újra és újra felszínre, mondjuk a magyar–szlovák viszony kapcsán. Mikuláš Dzurinda külügyminisztert idézve „amíg a magyar politikum szükségét érzi, hogy olyan szőnyeget vigyen Brüsszelbe, amilyet az év elején vitt, akkor lehet, hogy még sok víz lefolyik a Dunán, míg a magyar külpolitika többet fog előrenézni, mint vágyakozással tekinteni a múltba”.

Minthogy az európai uniós elnökség a komoly feladatok ellátása mellett a sorra kerülő tagállam számára kiváló reklámlehetőség is, állampolgárként itt hívnám fel a szlovák politikai elit figyelmét arra, hogy a „kerítésen átkiabálás” helyett villámgyorsan lásson hozzá a szlovák szőnyeg szövéséhez. 2016 második felében leteríthetik Brüsszelben.