Szombathy: Orbán vízióinak egyelőre nincs kihívója

A hét legfontosabb magyar eseménye a régi-új miniszterelnök eskütétele. Orbán Viktor kormányfőként negyedik ciklusát kezdi, zsinórban a harmadikat, először 1998–2002 között állt négy évig az ország élén. 12+4 év a végrehajtó hatalom élén, erős kvázi kancellárként nem elég a rutinban és tehetségben a magyar mezőny fölé magasodó veterán politikusnak: tettvágya és ambíciói új inspirációkra találtak a nemzetközi pályán, a migráció európai ügyében kivívott jelentős szerepe új lendületet ad karrierjének, amint beiktatási beszédében ez kifejeződött. Orbán Viktor ugyanis nem egy ciklusra tervez, hanem 10–12 évre még 2030-ig, vagyis becsvágyához kevés, ha az általa vezetett Fidesz 2022-re 16-16-os döntetlenre hozza a rendszerváltás óta ellenzékben, illetve hatalomban töltött időt. A kormányfő a következő bő évtized végére az öt legjobb életminőségű EU-s ország közé vezetné a magyarokat, mely ígéret a makroadatok, illetve a biztonságérzet területén teljesíthető elsősorban. Stratégiai tervei középpontjában áll a különleges lengyel szövetség, Budapest erősítése, a kultúra elsődleges összetartó szerepe, a külföldi beruházók vonzása, s a demográfiai trendek megfordítása. A miniszterelnök világképe Magyarország mozgásszabadságát a multikultinak adott hadüzenettel növelné. Vízióinak otthon egyelőre nincs kihívója, alternatívája: amíg Kunhalmi Ágneseket lát az ellenzék vezetéséről álmodozni, nyugodtan törölheti szótárából a belpolitikai izgalom kifejezést.

A hét legkomolyabb nemzetközi hírei Donald Trump amerikai elnökhöz köthetők: az USA kivonul az iráni atomalkuból, s a szankciók útjára lép, miközben megvan a Kim Dzsongunnal tartandó csúcstalálkozója helye és időpontja. Két front, két taktikai fázis: előbb tehát a harc, hogy utána jöhessen a megegyezés.

SZOMBATHY PÁL
publicista