Szombathy: Futballjában él a nemzet

A francia Bajnai centristának identifikált pártja valójában az összeomló baloldal, a szocialista párt elől szívta el a levegőt, s kísérletet tesz a hagyományos két nagy párt válságával keletkező űrt betölteni, magát a radikálisokkal szemben pozicionálva. Eredményes lesz? Hasonlít Orbán Viktor centrális erőterére? Várjunk a válaszokkal.  A hét legérdekesebb magyar belpolitikai eseménye a futballkormányzás jegyében történt: marad helyén a labdarúgó szövetségi kapitány, Bernd Storck, az Andorra elleni arc­pirító világégés ellenére, az MLSZ ad még egy esélyt a csapatot tavaly Eb-re kijuttató német edzőnek. Tünetértékű döntés-nem-döntés a periférián: Bundesliga-trénereket lepipáló fizetésért hozni egy nyugati szakembert, teljhatalmat adni egy hazájában nem jegyzett kismesternek, aki tudásátadásra szerződik, mégis kizárja a magyarokat, s honfitársai sorát hozza magával, beleértve saját fiát is. A túlhatalom, a csúcspozíció aztán elszakít a realitásoktól, jönnek a pofonok és a hullámvölgy – és jön a fogadó ország focivezetőinek tanácstalansága: mitévők legyünk? Így pedig marad a külföldi kapitány, aki összteljesítményében a statisztikában nem mutat többet magyar elődeinél. Ide vezet, ha egy válságban lévő sportágba, iparágba fokozatosság nélkül, elvárások és szigorú kontroll helyett megelőlegezett bizalommal öntik a pénzt.  Ott vannak a régi csibészek is a kondér körül, a könnyű pénz torzítja az értékrendet, a világos beszéd és őszinte vita helyett pedig marad az optimista, óvatos semmitmondás. Futballjában él a nemzet.