Szombathy: A metró nem játék

A parlamenti arányok ugyan nem a metrón dőlnek el, de a 2 milliós nagyváros közérzetét nagyban befolyásolja egyik fő közlekedési eszközének gyalázatos állapota, a régóta megoldatlan válság, amely könnyen azt üzenheti a naponta munkába járó elgyötört szavazóknak, hogy cserben hagyták őket, miközben a hatalmi elit rogáni-habonyi helikopterekről nevet érzéketlenül a lakosság feje felett. Egy érzetről beszélek, melyet dühig képes forralni a kánikula, s az elégedetlenség kisebb mértékben irányulhat a kormánnyal amúgy is harcolni kész főpolgármesterre, mint amennyire magára a Fideszre. A metró nem játék, ha valaki nyerni akar Budapesten, hiába mutat a választási kampányban vadonatúj futballstadionokat, világbajnoki uszodát, gyönyörűen felújított Várkert Bazárt – ezek ugyanis nem mindennapi közvélemény-kutatások, mint a közlekedés. Ráadásul orosz metrótól hamar eljuthat Paks 2-ig a polgár. *  *  *A hét legérdekesebb nemzetközi jelensége az eldőlni látszó német választás kampánycélegyenese, amely az SPD kancellárjelöltjének valószínű veresége miatt radikalizálódhat: Martin Schulz a demokrácia aláásásával vádolta Merkel kancellárt a szocdemek kongresszusán, utalva a „Mutti” konfliktuskerülő politikájára, amely kiöli a vitákat a politikából. A nemzeti együttműködés német rendszere felfalni látszik a gyengébbik nagykoalíciós partnert, így a baloldal a választási vereség után jobban járhat az ellenzéki élettel, mint a szekundáns örök szerepével. Schulz ezért támad, Merkel viszont alighanem marad csodafegyverénél, az unalmas stabilitásnál.